Kőfejtő barlang

A matoránok mély és hosszú barlangokból vájják ki a köveket, amelyeket aztán különböző módon felhasznosítanak.

Előzmény: Po-Metru Transzportcső Állomás

Úgy száz méterre szálltok ki a kőfejtőtől, így annyit még sétálnotok kell. Itt nincs tető a fejetek felett, ami visszaverné a nap sugarait, és dél körül jár az idő. A hőség felforrósította a talajt, és a páncélotokat is elkezdi melegíteni. A távolban a horizont táncol, hullámzik.
- Elnézést a hőségért, itt nincs akkora széljárás sem... - mondja a matorán, ezzel elindultok a kőfejtőhöz. Mr innen is látod, hogy a matoránok csak bóklásznak, és nem dolgoznak. Bizonyára a gép elromlása miatt.

- Úgy látom tényleg egy porszem került a gépezetbe. - hahotáztam a viccemen. A távolban már láttam a hibajelenséget: vékony, de sötét, szúrós szagú füst szált fel a kőfejtőből.
- Robbanás történt? - kérdeztem.

A matorán nem igazán értette a viccet, de azért mosolygott, hogy jó benyomást keltsen nálad.
A kérdésedre így válaszol:
- Nem, robbanás nem történt. Inkább csak tompa pukkanás, azelőtt pedig, mintha valami túlterhelődött volna. A füst azóta nem állt el, és bár a porhoz hozzá vagyunk szokva, a füsttel már meggyűlik a bajunk. Kihoztuk a munkásokat is, hogy ne essen bajuk.
Lassan odaértek a kőfejtő bejáratához, ahol a munkások tétlenkednek. Úgy tűnik, ők is alig várják, hogy újra munkába állhassanak, de akad természetesen pár, akik jobban szeretnek úgy látszik semmittevéssel tölteni az időt. Nekik ez most épp kapóra jött.
- Hozassam a szerszámokat? - kérdezte Gadjati.

- Igen, kérem. - mondtam, majd közelebb érve bekukucskáltam a kőfejtő bejáratán és szemügyre vettem a gépezeteket. - Másrészt szükségem lesz a munkanaplóra is, meg arra a Matoranra is aki épp itt volt a robbanás idején.
Ahogy támaszkodtam a falnak, hogy figyeljem a problémákat, észrevettem, hogy a fal oldala nedves és ragadós. "Fura, robbanás és a nagy hő után, hogy lehet ilyen egy fal?" - gondolkodtam. Egyelőre azonban elvetettem eme töprengésemet és igyekeztem a munkára figyelni.

A munkanaplót hamarosan a kezedbe kapod, látszik, hogy szorgosan vezették, és nem hiányzik semmilyen információ belőle. Mindent megtalálhatsz benne. A matorán, aki épp a gép meghibásodásakor kezelte azt, félénken totyog előre hozzád, a többiek rosszallóan néznek rá, mintha őt okolnák a problémáért.
- Igen? - kérdezte, kerülve a többiek tekintetét.
Közben megérkeznek a szerszámok is, egy nehéz fémdobozban, amit ketten hoznak. Ebben tárolják az összes javítószerszámukat, úgy tűnik, ömlesztve.

- A napló szerint a robbanás idején maga volt a kezelő. - olvastam fel. - Ez a modell elavultnak számít, de viszont ránézésre kifogástalan állapotban van.
Kinyitottam az elektronikai felületet, majd a szerszámokból egy zölden világító kislámpát vettem ki, amivel megvizsgáltam a felületet. Az áramkör tökéletesen működött.
- A huzalozásban és az áramvezetésben semmi probléma sincs. - jegyeztem meg. - Volt valami szokatlan a gép közelében, ami nem odavaló? A napló szerint semmi, de gyanítom, hogy valami megpiszkálhatta a gépezetet. - néztem a Matoranra. - Apropó, Piraknak hívnak. Üdv.