A Nagy Kohó

A Nagy Kohó a legnagyobb és legjelentősebb kemence Ta-Metruban. A hibás protodermisz készítményeket, korongokat, maszkokat itt tonnákba számolva olvasztják meg, hogy újrahasznosíthassák őket. A hőmérséklet olyan magas, hogy egy ta-matorán sem tud huzamosabb ideig dolgozni ezen a helyen.

Miután legyőzted első ellenfeledet a kaniszterből előmászva, elindulsz, hogy felfedezd, hová is csöppentél pontosan.
A hőmérséklet igen magasra hág körülötted, bár ez téged nem zavar, sőt, kellemes érzés, mikor a meleg légáramlatok végigszántják csillogó páncélodat.
A hely, ahol éppen jársz, bonyolult konstrukciónak tűnik. Mindig mozog valamilyen szerkezet, fémkar vagy sín, elég nehéz kiigazodni azon, pontosan merre is kéne fordulni, vagy hova kéne lépni. Az egyik olvadt protodermisz folyam megindul, a másikat elzárják...
Egy ilyen folyam elzárásával azonban előtted egy alig egy méter mély, könnyen járható út keletkezik a mederből, melyben sokkal kényelmesebb volna haladni, mint a mozgó szerkezetek között.

Óvatosan lépkedek a különböző szerkezetek között. Hirtelen feltűnik, hogy az egyik olvadt protodermisz folyamot elzárták. Az út ugyan most arra szabadon van, de gyanakodva nézegetem, mérlegelve a lehetőségeket. Nem mindig a könnyebb út a jobb... Ám amikor az egyik ellendülő fémkar majdnem fejbevág, átértékelem a helyzetet.
- Jól van... Akkor mégis csak arra megyek. Mi a legrosszabb, ami történhet? - gondolkodtam hangosan - Egyébként is, azt azért csak meghallom, ha megint elforgatják a protodermis folyamokat szabályozó zsilip fogaskarekét.
Miután ezt így eldöntöttem, leugrottam az előbb keletkezett útba és elindultam egyenesen előre.

Az ellenálló fém, ami a meder falát borítja, még elég forró a protodermisztől, amely nemrég még ott folyt, de neked nem okoz fájdalmat rajta járni, ahogy a levegő sem elviselhetetlen számodra. Az út akadálymentes, viszont sokat kanyarog. Akárha egy óriáskígyó gyomrában gyalogolnál.
A gépek folyamatosan fújnak, kattognak körülötted megállás nélkül. Ám egyszerre másfajta zaj is vegyül az egyszerű gyári lárma közé, mely egyre erősödik, egyre közelebb ér hozzád. Viszont nem lehet megpillantani a többitől elütő zaj forrását, ugyanis a forró, felszálló gőz, és a rengeteg fémszerkezet nem enged túl messzire látni ehhez.

Hirtelen egy hangra lettem figyelmes. Nem a megszokott gyári hang volt.
- Mi ez a hang? - kérdeztem, bár tudtam, nem kapok választ.
Nem tudtam megállapítani, honnan jött a hang, így próbáltam figyelni és vártam.

A hang egyre közeledik feléd, és az égen felbukkan valami repülő dolog, de hogy élőlény vagy jármű-e, azt nem lehet megállapítani, mert addigra eltűnik. Úgy tűnik, bármi is volt, nem vett észre.
Ám az általa kibocsájtott zúgó hang nem veszik bele végleg a kohó gépeinek lármájába, hanem hol hangosabb lesz, hol halkabb, mintha kutatna valami, vagy valaki után, és most körözne a hely fölött.

Hirtelen egy repülő alakra leszek figyelmes. Hogy mi volt az, nem tudtam kivenni, mert annál gyorsabban közlekedik. Hogy barát vagy ellenség, az kétséges.
Először arra gondoltam, majd csak elhagyom, de a hang forrása mindig hol távolabb, hol közelebb, de a környéken körözött. Végül úgy döntöttem, felhívom magamra a figyelmet. Ki tudja, még akár egy Matoran jármű is lehet. Ha pedig nem, akkor majd kitalálom, hogyan tovább.
Ez után elővettem kézi kaszáim egyikét, rákötöttem a láncomra és azt megpörgetve felhajítottam a fejem fölött lévő szerkezetre. Miután a fegyver beakadt, ellenőriztem, bizonságos-e belekapaszkodni. Ezután felmásztam a láncon és ráálltam a (szerencsére) sík felületű gerendaszerű fémképletre. Fegyveremet kiakasztottam, de nem tettem el. Még szükségem lehet rá. Ez után újra észrevettem a felém repülő dolgot. Meglendítettem fegyveremet, remélve, hogy sikerül eltalálni a repülő objektumot.

A láncra akasztott kasza a tárgy felé repül, gyönyörű egyenes ívben, és minden bizonnyal sikerült is volna megakasztani, viszont az utolsó pillanatban, mielőtt a fegyver megállapodhatott volna a tárgyon, egy kis alak mozdult odafönt, és lándzsának tűnő eszközével eltérítette azt egy hangos csattanással, mire a kaszád visszahullott a földre.
Eztán rajta kívül még legalább kettő matoránnak látszó lény is felbukkant őmellette, mindegyikük kezében fegyver, és egyáltalán nem barátságosan tekintettek rád. Lőfegyvereiket neked szegezték.
- Ki vagy te? Azonosítsd magad! - mondta az egyikük szigorúan. - Miért támadtál a hajónkra?

Meglepetten néztem a megcélzott repülő gépezet utasait. Két fegyver is rám szegeződött. Rövid gondolkodás után így válaszoltam:
- Elnézéseteket kérem. A nevem Helrox. Helrox, a Tűz Toa. Utóbbi kérdésedre válaszolva, azért, mert nem láttam jól, hogy ez a szerkezet egy hajó. Azt hittem, hogy egy Rahival van dolgom. Tényleg... Ha már a Rahiknál tartunk. - mondtam, próbálva megnyugtatni a három Matoránt - Ti nem láttatok mostanában semmi furcsát? Feltételezem, járőrök vagytok. Esetleg a mostani kereséseteknek van valami köze egy hatalmas pókhoz?

Gyanakodva hallgatták a bemutatkozásodat. A Toa szó hallatán összenéztek, de továbbra is feléd szegezték fegyvereiket, bár láthatóan elbizonytalanodtak.
A pók rahi emlegetésekkor újra összenéztek a matoránok, pusmogtak egy rövid ideig, majd egyikük, aki bizonyára a vezetőjük volt, megint megszólított téged.
- Valóban azért vagyunk itt. Minket rendeltek ki a rahi ártalmatlanná tételére. Mit tudsz róla? - kérdezte, majd így folytatta: - Nemsokára érkezik egy másik hajó is, és bekísérünk az központba. Addig itt kell maradnod velünk.

- Nem túlzottan sokat. - válaszoltam - Nemrégiben rám támadt. Aztán némi harc után sikerült elbánnom vele. Szóval azt hiszem, megkönnyítettem a dolgotokat. Egyébként, ha esetleg le szeretnéd ellenőrizni az állításomat, megteheted. Az Rahi tetemét arra megtalálhatod. - mondtam, majd kezemmel balra mutattam - Olyan tíz percnyi sétára lehet. Járművel talán három. - itt egy kis szünetet tartottam - Egyébként mit értesz központ alatt?

A matoránok szemei elkerekedtek, mikor meghallották az állításod, miszerint ártalmatlanná tetted a pókot, melyre vadásztak. Vezetőjük azonban igyekezett közömbös maradni, vagy legalábbis kételkedő.
- Amint megérkeznek a többiek, megkeressük a rahit - mondta. - Ha igaz az, amit mondasz, sok kártól és sebesülttől óvtad meg a közelben lévőket. Már több, mint három napja garázdálkodott errefelé az a szörnyeteg.
Kérdésedre készségesen felelt:
- Ta-Metru központját, ahonnan a város igazgatását végzik. Ott majd kinyomozzák az esetedet... - ekkor egy pillanatra mintha fontólra vette volna, hogy tovább folytassa-e a beszédet, de végül emellett döntött:
- Amennyiben valóban Toa vagy, elnézésedet kérem, de nem lehetünk elég óvatosak!

- Megértem. Végül is csak a munkátokat végzitek, védelmezitek a várost, ahogyan én is... Legalábbis ahogy én is szeretném, mivel nyilván emiatt kötöttem ki pont itt.
Itt kicsit megálltam, majd egy kis gondolkodás után újra megszólaltam:
- Egyébként... Ha már szóba hoztad az eset kivizsgálását. Megtudhatnám, ki ennek a városnak a vezetője? Már ha hatásköröd engedi, természetesen...

//elnézést a késői körváltásért, mostantól aktívan leszek//

Látszólag a matoráncsapat vezetője némileg megnyugodott, hogy nem veszed a szívedre elővigyázatosságát.
- Nem, ezek nyílt információk, nem titkosak. Jorter-nek hívják a város vezetőjét - felelt a kérdésedre. - Ő irányítja Ta-Metrut, és mindent, ami azon belül zajlik. Viszont ha magára az egész szigetvárosra gondolsz, azt Cardas Turaga vezeti - magyarázza, mivel bizonyára tisztában van vele, hogy nem igen vagy tájékozott még a környezetedről.

- Értem. - válaszoltam - És ez a Jorter valamiféle Matoran vagy Toa? Tényleg... Ha már a Toáknál tartunk. Vannak a szigeten Toa testvéreim?

- Jorter matorán, olyan, mint mi - feleli. - Viszont ő nagy tehetséggel van megáldva, ha vezetésről van szó, ezért került Ta-Metru élére.
A matorán a kérdésedre így válaszol:
- Hallottam szóbeszédeket, miszerint felbukkant egy vagy két Toa, de ilyen pletykák sokszor kirobbannak, és én nem nagyon hiszek nekik, mivel én még nem láttam egyiküket sem. Legalábbis eddig nem hittem nekik, most már viszont elképzelhetőnek tartom, hogy mégis igazak a hírek - közben a matorán már nem annyira gyanakvó, mint kezdetben, úgy tűnik, hogy a beszéded valamelyest meggyőzte arról, hogy igazat beszélsz Toa mivoltodat illetően.

- Érdekes. Ennek a Toa dolognak majd utánakérdezek annál a Cardas Turagánál, akiről beszéltél. Persze majd ha tisztáztuk azt az első félreértést. - mondtam. A beszélgetéstől én sem voltam már olyan feszült, mint eleinte, bár ezt próbáltam lelpezni. Ez után elővettem azt a kis fiolát, amiben a pók mérge volt. Unalmamban kicsit meglötyögtettem a folyadékot, jobb elfoglaltság híján. Aztán felpillantottam.
- Egyébként mikor ér ide az a hajó?

Alighogy a hajó hollétéről érdeklődsz, hasonló zaj üti meg a füledet, mint mikor az első jármű haladt el a fejed felett pár perccel ezelőtt, bár ez hangosabb. Ha felnézel, egy kétszer akkora hajót pillantasz meg a levegőben, mely lassan kezd leereszkedni a másik mellé. Lényegesen több matorán utazik benne, ugyanis egymás után hatan bukkannak fel a jármű hasából, kis lándzsákkal felfegyverezve.
- Úgy tűnik, nem kellett sokat várnod rá - mondja a csapatvezető matorán, akivel eddig beszélgettél. - Még egyszer elnézést az elővigyázatosságért - néz a fegyveres küldöttségre, akik próbálják türtőztetni érzelmeiket, amiket a te látványod vált ki belőlük. - Szerintem arra várnak, hogy beszálljál - teszi hozzá.
Ha beszállsz a fedett fedelű jármű belsejébe, rájöhetsz, hogy azt nem Toa szállítására tervezték.

Valóban, gyorsan választ kaptam a kérdésemre. - jelentettem ki. Ránéztem a Matoranokra és az újonnan érkezett hajóra. Nagyobb volt, mint az előző és többen is voltak benne. Visszaraktam a fiolát az oldalamon lévő lánc mellé, majd lassú, méltóságteljes léptekkel elindultam a jármű felé. Fejemet és nyakamat lehajtva szálltam be, mivel a belmagasság nem éppen egy két méter körüli Toához volt tervezve. Miután beszenvedtem magam, próbáltam elhelyezkedni az egyik ülésen, ami nem volt túlzottan kényelmes, mivel ez se az én méretemre lett tervezve. Lábaimat se tudtam kinyújtani, mert különben akadályoztattam volna a benti folyosón történő közlekedést.
- Felőlem indulhatunk. - jelentettem ki.

A matonánok fegyvereiket készenlétben tartva ültek le a többi ülésre, de egyikük sem volt annyira biztos benne, hogy fegyvert kéne szegezni rád, csupán egy-kettő volt közülük viszonylag határozott a dolgában.
Mikor kijelentetted, hogy indulhattok, összenéztek, végtére is a fogoly dönti el, hogy induljatok-e, vagy ne? A hajó felemelkedett, közben pedig az ajtó lezárult.
Egy matorán lépett hozzád, akinek nem volt fegyver a kezében, ehelyett valami elektronikus tábla, és kérdezni kezdett téged, mindegyik kérdés után időt adva, hogy válaszolj:
- Néhány adatot veszek fel - közli. - Neved? Származásod? - némileg megvonva maszkját: - Fajod? Fegyvered eredete?

Egy pillantást vetettem a mellettem lévő Matoranokra. Mindegyik fegyvert szegezett rám, bár sokan nem voltak benne biztosak, hogy jó ötlet-e. Kicsit rosszallóan néztem, de aztán nem vettem magamra a dolgot. Elvégre is nem azért viselkedtem eddig békésen, hogy most verjem ki a balhét.
- Rendben. - bólintottam a Matorannak, majd válaszoltam a kérdéseire.
- A nevem Helrox. Származás... Ömm... Az megfelelő válasz, hogy egy kaniszterből másztam elő? - itt egy kicsit megálltam, megerősítésre várva.
- Toa. - jelentettem ki határozottan.
- Fogalmam sincs, abban a tartályban volt, amiből kijöttem. Egyébként protoacélból készülhetett, de nem tudom biztosan.

A matorán, ahogy a kérdéseire válaszokat adtál, lejegyezte azokat a táblájára. Az első kérdésnél nem tanúsított semmit, a másodiknál azonban már zavarba jött.
- Kaniszterből mászott elő - mormolta, ahogy bepötyögte az adathordozóba.
Az állításodnál, miszerint Toa volnál, megálltak apró matorán ujjai, és a szeméből kételkedés és remény keveréke sugárzott egyszerre, majd végül ezt is lejegyezte, ahogy a fegyverről mondottakat is.
- Köszönöm az együttműködést - felelte, és egy kissé meghajolt, majd arrébb vonulva leült.
Ekkor érezhetted, ahogy a jármű sebességre kapcsol. Az ebből származó zaj idebent kevésbé volt hallható, mint kívülről, így az utasoknak kényelmesebbé tették az utat a tervezők.
Ha kinézel az ablakon, megpillanthatod fölülnézetből a Nagy Kohó egészét, a fölfelé szálló hőt és az olvadt protodermisz folyamokat.

Miután a Matoran feljegyezte az adataimat, kinéztem az ablakon. Láthattam felülről azt a helyet, ahol még nemrégiben tartózkodtam. Csodálattal töltött el a hatalmas épület megjelenése, nagysága.
- Ezt az épületet hogy hívják? - törtem meg a gép enyhe morajlásán kívüli viszonylagos csendet.

- Ez a Nagy Kohó - felelte messzebbről az a matorán, aki felvett rólad pár adatot az előbb. - Sok kohó található szerte a Metruban, de ez a legnagyobb, a központi, amely a legtöbb protodermiszt dolgozza fel.
Lassan elrepültetek a Nagy Kohó fölül, és áthaladtatok még sok épület teteje felett. Ám a levegőben terjengő gőz és a sebesség miatt nem igazán lehetett őket szemügyre venni.
Aztán a hajó lassított, és egy hatalmas épülethez érve lelassított, majd ereszkedni kezdett.

Folytatás: Központi épület