Fogadóterem

Egy hatalmas, szobrokkal és oszlopokkal díszített terem, melynek közepén egy terjedelmes, téglalap alakú tárgyalóasztal található, székek nélkül. A turaga itt fogadja a Metruk fölé kirendelt vezetőket, és egyéb magas pozíciót betöltő egyéneket.

Awaken magánkalandja

Előzmény: Transzportcső Központi Állomás

Az onu-matorán keresztülvezette a Toát és kísérőit a Colosseum folyosóin, melyek már-már labirintust alkottak a sok mellékfolyosóval és kereszteződéssel. Út közben nem igen találkoztak senkivel, csak karbantartókkal vagy pár itt dolgozóval. Végül egy kapunál álltak meg, melyet két – szintén onu-matorán – őr vigyázott. A hármast ide vezető társuk láttán tisztelegtek, a Toa megjelenésekkor viszont elbizonytalanodtak, mit is kéne tenniük.
- Pihenj – szólt, mire a két őr lazított testtartásán. Ezután a Toához fordult – Tájékoztatom a turagát érkezésedről… Toa – tette hozzá, gyanakvóan még mindig, majd a kaput kinyitva, épp egy résnyire, hogy beférjen, eltűnt amögött.
A hármas most a két őr társaságában maradt, míg bentről halk hangok szűrődnek ki, de nem lehet kivenni, miről is beszélhetnek odabent.

Awaken követte a kemény kötésű onu-matoránt. Kotu és Hali mögötte lépdeltek. A Toa hátra pillantott a két kis matoránra és bátorítóan rájuk mosolygott. A folyosók sokaságában, ha nem vezetővel lennének, biztos az eltévedés veszélyébe kerülnének. A kapuhoz érkezve két újabb őrrel találkoztak, akik Awaken láttán elbizonytalanodtak. A parancsnok rájuk szólt, majd a Toának tett néhány mondata után belépett a nagykapun. Awaken nem hallgatózott, tiszteletlenségnek tartotta az ilyesmit. Végig mérte a két őrt, aztán kísérőihez fordult.
Mélyet sóhajtott.
- Remélem valóban sikerül válaszokat kapnom a Turagatoktól. De az is lehet, hogy az Onu matoránnak lesz igaza. - fanyarul elmosolyodott.

- A turaga minden bizonnyal szívesen fogad majd téged, Toa Awaken – mondta Hali.
Kotu láthatóan rossz néven vette, hogy nem ő reagált hamarabb.
- Igen, egy Toának senki sem mond nemet – tette hozzá.
A két őr közben már nem tartotta annyira pozícióját, tekintetükkel és vállvonásokkal egymás véleményét és tanácsát kérték ki.
Pár perc így telt el, majd az őrség parancsnoka előbukkant a kapu mögül, még mindig kissé barátságtalan fintorral a maszkján.
- A turaga fogad téged – majd Awaken két kísérőjére esik a pillantása. – Ők nem jöhetnek be, kint kell várniuk.

- Hamarosan jövök. - intett kísérői felé, majd csendes léptekkel belépett a kapun.
Miután belépett, becsukta maga mögött az ajtót. Körbe pillantott a helyiségen.

A két matorán csalódott volt, hogy kizárják őket a további eseményekből, de nem tiltakoztak.
Belépve néma csend fogadta a Toát, melyet csak a visszhangot verő ajtócsukódás tört meg egy röpke pillanatra, utána újra rátelepedett a teremre a csend. Az őrség parancsnok Awaken mellett állt, és nem tágított mellőle. A nő, amint megfordult, hét feleakkora lényt pillantott meg, mint ő, akik egy asztal körül álldogáltak. Mindannyian láthatóan megdöbbentek Awaken felbukkanásától. Úgy néztek rá, mint aki a legendákból lépett ki. A hét közül hatan egyértelműen matoránok voltak, a hat alapelem egy-egy képviselőjeként, de a hetedik, legtávolabb álló testfelépítése eltért valamennyire a tipikus matoránokétől. Ő mozdult meg először, és megkerülve az asztalt közelebb ment az újonnan érkezetthez.



- Köszönöm, Aiyetoro, most távozhatsz – fordult az Awaken mellett álló onu-matoránhoz.
- Turaga, nem tar-- kezdte volna az ellenkezést Aiyetoro, de a másik egy szigorú tekintettel belé fojtotta a szót.
Az őrség parancsnoka némán távozott a kapun, amin az előbb belépett. A turaga figyelme ekkor Awakenre szegeződött.
- Hogy hívnak? – kérdezte. Miután Awaken válaszolt, újabb kérdést tesz föl: - Mi az első emléked?

Awaken meglepődött a matoranokon, ahogy rajta is meglepődtek ők. A felé lépő Turaga Aiyetorot elküldte, a további szolgálataira nem volt szükség, bár ezt a parancsnok nem vette jó néven. Awaken figyelte a távozó Onu-matorant, s mikor a Turaga kérdezte, felé fordult, és válaszolt.
- A nevem Toa Awaken.
- Mi az első emléked? - kérdezte ismét a Turaga.
- Az első emlékem, hogy felébredtem Ga-Metru egy mély, protodermisszel teli barlangjában. Emlékszem egy tartályra, ami a protodermisz tetején úszott. De a legtisztábban mégis, Mata Nui hangjára emlékszem - szemeiből hűvös megnyugvás áradt - Keresd meg a testvéreidet! Védd meg a Matorant!
A Turaga szemébe nézett.
- Azért jöttem hozzád, bölcs Turaga, hogy talán te választ tudsz adni a kérdéseimre. Tudni szeretném ki vagyok, vagy ki voltam? De szeretném teljesíteni a kötelességem, melyet a Nagy Szellem adott nekem. Segítesz nekem ebben?

- Igen, minden kétséget kizáróan Toa vagy, Aiyetoro gyanúja alaptalan volt – mondta a turaga, de inkább csak hangosan gondolkodott, majd Awaken kérdésére is felelt, hirtelen fellelkesülve: - Hogy ki vagy, az csakis rajtad áll. Hogy ki voltál, azt később megtudod, ha már nem akadályoznak az emlékeid Kötelességed teljesítésében. – majd egyszerre lehangoltság vett erőt rajta, és egy sóhajtás kíséretében folytatta. – Azonban, béke honol Metru Nuin, és nincs is más Toa rajtad kívül. Hosszú ideje. Mata Nui nem küldhetett értelmetlenül, és ez azt jelenti, hogy hamarosan történni fog valami. És szükség lesz a Toa erejére. Több Toa erejére is. A lételemed pedig… fény. Amiből az következik, hogy annak ellentétje is fel fog bukkanni előbb utóbb.
Ezután a turaga a hat, még mindig letaglózott matoránhoz fordult:
- Beszélnem kell a Nagy Szellem küldöttjével, kérlek titeket, most távozzatok. Nem tűr halasztást a dolog.
Miután a hat matorán távozott, ismét megszólít:
- Awaken Toa, minden kérdésedre készséggel válaszolok, amennyibe van elég tudásom, vagy jogom hozzá.

Awaken megvárta, míg a többi matoran távozik. Örült, hogy a Turaga bízik benne, és legfőképpen a segítségének örült.
Awaken gondolkozott, miket is kérdezzen, végül, mint egy Le-Matorannak, úgy kezdett el pörögni a nyelve:
- Az első kérdésem, előttem milyen Toak védelmezték Metru Nuit? Mióta vagytok Toa védelem nélkül? Ki ellen küzdöttek, és végül miért tűntek el?
- Ha én itt vagyok, és vannak testvéreim, ők miért nem jelentek meg még? Hol bukkannak majd fel? Hogy találjam meg őket?
Hirtelen észbe kapott, és el is pirult kissé, hisz a Turagara úgy zúdította a kérdéseit, mint egy Jég Toa a lavinát a Bohrokra.
Mély levegőt vett.
- Bocsáss meg Turaga! De úgy érzem, sok tanulnivalóm van még, és amióta itt vagyok, ürességet érzek. Pláne, hogy hozzám jutott, a hír, hogy rajtam kívül, nincsenek Toak. Fejlődnöm kell. Hogy tudnám erőmet a maximumra emelni? Hisz, számolni kell azzal, ha esetleg nem jönnek el a testvéreim.
Ezt az utolsó mondatot nem értette, miért mondta, de mikor kiejtette e szavakat a száján, elfacsarodott a szíve. Arcára kétségbeesés ült ki.

A turagának még csendet inteni sem jutott ideje a szóáradatban, ami olyan gyorsan akadt meg, mint ahogyan elindult.
- Gyermekem, ha a Nagy Szellem kijelentette számodra, hogy keresd meg a testvéreidet, akkor meg is fogod találni őket. Kétkedésnek nincs helye a szívedben. Azonban örömmel látom, hogy energiában nem szenvedsz hiányt, már ami a szavak mennyiségét illeti – ezután a terem közepén elhelyezkedő egyetlen bútorzat felé indult. – Ülj le, és mindenre válaszolok. – mutatott magára az asztalra, amely egy Toa méretéhez mérve pont egy ülőalkalmatosságnak felelt meg. Ha esetleg Awaken tiltakozott volna, a turaga nevetve hozzátette: - Ugyan, tudod mennyi Toa páncélja koptatta azt már teelőtted? Mondhatni, ez már inkább Toa szék, mintsem matorán asztal. És kérdéseidre a válaszok hosszúak.
Ezután összeszedte gondolatait, hogy válaszolhasson Awaken kérdéseire.
- Előtted pontosan tizenkét Toa védelmezte ezt a szigetet, minden városnak volt két-két hőse. Akkoriban Metru Nui romokban hevert, és ők segítettek a matoránnak újra olyanná varázsolni, mint amilyen most is. Évezredeken keresztül oltalmazták a lakosokat, a lehető legkülönfélébb veszélyektől. Kezdve a föld alatt élő fenevadaktól a sikátorokban megbúvó, alvilági szervezetig, a Sötét Vadászokig. Ezer éve hagyták el a sziget partjait, hogy miért, azt nem mondhatták el. Toa ügyek. Az Univerzumnak nagyobb szüksége volt rájuk másutt, itt pedig már megszüntették a veszélyt olyannyira, hogy a matoránok maguk is fenn tudják tartani a békét és a biztonságot. Ezer esztendő… hosszú idő. Elég ahhoz, hogy Metru Nuin újra csírázni kezdjen a gonosz magva. A föld nem válogat jó és rossz mag között.
A turaga sétálni kezdett, oda vissza, háta mögött összefont karokkal.
- Hogy miért csak te vagy itt egyedül? Mata Nui bizonyára elrendelte, mikor kell találkozz velük, de hogy hol, hogy és hogyan, azt csakis ő tudhatja. Ezekre, sajnos nem tudok válaszokat adni. De, hogy miként sajátítsd el erődet, arról szintén gondoskodott Mata Nui, ahogyan elődeidnél is. Próbákat és kihívásokat állít majd elébed, amik segítenek naggyá növekedni.

Awaken óvatosan ült le az asztalra, bár az meg sem ingott súlya alatt. A Turaga szavaira elképzelte, ahogy más Toak is az asztalon ülnek. Ettől kicsit jobb kedve lett. Azután figyelt, szemeivel követte az öreg vezető minden egyes mozdulatát, és hallgatta, sőt itta a szavait. Peregtek szemei előtt az események, ahogy a múltbéli Metru-Nui romos, kopár szigetén, egyszer csak feltűntek a hősök, és kezüket nyújtva, kardjukat felajánlva a magasba emelték a matoran népeket.
..."Ezer esztendő"..."A föld nem válogat jó és rossz mag között"...
A szavak visszhangoztak elméjében, de továbbra is figyelt. Nézte, ahogy a Turaga fel-alá kezd sétálni előtte. Megvárta, míg a Turaga befejezi a mondatát.
- Turaga, ezeket a kihívásokat mégis hol találom majd? Hol kezdjem kutatásaimat? Amit eddig láttam a szigetből, magával ragadó, és csodálatos volt, és szeretném jobban megismerni a matoranok népét. Úgy érzem, ezt kell tennem. Kotu és Hali, akik rám találtak, és segítettek a barlangból kimászni, és idevezettek, ők mesélték, hogy Ga-Metruban a Nagy Templom igen szent és fontos hely. De említettek Onu-Metruról is Levéltárat. Szeretném fölfedezni a szigetet.

- Látom, nem tétlenkedsz. A kihívásokat nem kell keresned, azok téged fognak megtalálni, nincs miért aggódnod.
Mikor a sziget megismeréséről kérdezte Awaken a turagát, annak szeme felragyogott:
- Igen, a Levéltár. És még sok hatalmas hely. Ha a szigetet fel akarod fedezni, az nem kis vállalkozás, hisz még egy matorán sem járt mindenütt, pedig ők már elég régóta élik itt életüket. A földalatti hálózatok, Po-Metru kanyonjai… sok titkot rejtenek még ennyi idő után is. Nem hiába hívják Metru Nuit a Legendák Városának...
Közben a Toa észrevette, hogy a teremben, két oszlop között egy matorán álldogál észrevétlenül, mintha ott sem volna, fülel és szorgosan jegyzetel.
- ...Kirendelek melléd egy idegenvezetőt, ő majd elkalauzol mindenhova, amit érdemes látni – folytatta a turaga. - De még sok dolgot kell megtanulnod, ne feledd. Egyik ezek közül a maszkerőd. Már felfedezted, milyen ajándék jár annak viselésével? Ha nem, ne szégyelld, egy Toa sem tudja eleinte.

A Turaga kérdésén elgondolkozott. Fogalma sem volt róla, milyen maszkot visel, arról meg még inkább nem tudott, milyen erő lakozik benne. Márpedig egy Toa-nak ez alap dolog.
- Hát... őszintén szólva, fogalmam sincs... Már segítségemre volt, az erőmet felerősítette, így tudtam kijutni a barlangból. De nem tudom, milyen képességek rejlenek még benne. Azonban...
Awaken ekkor pillantotta meg a kis matorant. Furcsállta, hogy ilyen némán jutott be a terembe. Vagy itt is volt mindvégig?
- Öhm... Megjött az idegenvezetőm? - fejével a Matoran felé bökött.

A turaga megfordult, hogy láthassa a matoránt.
- Ő az én hűséges írnokom, aki mindent papírra vet, ami elhangzik körülöltem. Remélem, nem zavar téged. Arktinen, kérlek, jöjj közelebb.
Az eddig az oszlopok biztonságába húzódó matorán bátortalanul előlépett.



- Néha még többet is lejegyez, mint kéne – nevetett a turaga. – Igen csöndes általában.
A turaga ekkor gondolkodni kezdett, majd végül közölte, mire jutott:
- Szükséged lesz, Awaken Toa, egy krónikásra, aki feljegyzi a tetteidet – Arktinenre pillantott, akin látszódott a megdöbbenés.
- Cardas Turaga-- kezdte volna a ko-matorán, de a turaga ismét bevetette az Aiyetorónál használt módszert, mire az elhallgatott.
- Arktinen tökéletes krónikásod lesz, csak erre neki is rá kell még jönnie. A maszkerődet pedig idővel felfedezed, a próbák és kihívások… elő fogják hozni belőled.

Awaken kicsit furcsán nézett a matoranra. Végül felállt, ülő helyzetéből, és rá mosolygott.
- Nos, Arktinen, akkor hát üdvözöllek! Remélem, sok közös kalandunk lesz együtt. - majd sejtelmesen rá kacsintott a megszeppent írnokra.
Ezután a Turagahoz fordult.
- Nem akarok sok időt vesztegetni. Azonnal indulni szeretnék, a felfedező utakra. Sok a tanulni valóm. Mely helyet ajánlanád itt a szigeten legelőször Turaga?

- Ahogy kívánod, Toa – felelt Arktinen röviden egy meghajlással.
- Természetesen, mindenben a rendelkezésedre állok, Awaken Toa – mondta Cardas Turaga. - Legérdemesebb Ga-Metruval volna kezdeni a megismerkedést, vagy pedig Le-Metruval. Minden városba kirendelek melléd egy idegenvezetőt, akik úgy ismerik a Metrujukat, mint a tenyerüket. Ők majd mindent megmutatnak neked, amit látnod kell az adott városban.
Ekkor a beszélgetést egy hangos zaj töri meg, melyet a terem kapujának kinyitása okoz.
Aiyetoro bukkant fel, aki nem sokkal ezelőtt távozott. Oda sietett a Toához és annak beszélgetőtársához, majd, miután Awakenre vetett egy pillantást, a vénhez fordult.
- Cardas Turaga, elnézésedet kérem, hogy így betolakodtam. Az engedélyedre volna szükség.
- Milyen engedélyre, őrparancsnok? – kérdezte a turaga.
- Egy légi hadijármű bevetésére – Cardas nagyot nézett, nem értette, mégis mi végett van szükség egy ilyen intézkedésre, de mielőtt megkérdezhette volna, Aiyetoro folytatta: – Egy Rahi szabadult el Ko-Metruban, és igen nagy veszélyt jelent. Egy épületet már romba döntött. Még tudtunkkal nem veszítette senki életét a pusztításban, de ha nem avatkozunk közbe…

Awaken hallgatta Aiyetoro mondandóját. Aztán a Turagara nézett.
- Mi az a rahi? Valami állat? - meg sem várva a választ folytatta - Nos, azt hiszem mindannyian tudjuk, mi az elsődleges úti célunk. Ko-Metru! Ha a matorannak segítségre van szüksége, az az első! hogy lehet a leggyorsabban oda érni? Csak a csöveken keresztül?
Hirtelen türelmetlenség járta át, és minél előbb Ko-Metruba akart érni. Cél volt előtte, egy feladat. Biztos, hogy nem véletlen, hogy az a rahi épp most szabadult ki.

- Úgy látszik, Mata Nui jól tud időzíteni – jegyezte meg a turaga, de ha tréfának is szánta, arckifejezéséről és hangjából ezt nem lehetett megtudni.
Aiyetoro szólalt meg.
- A csöveket pár perce lezártuk, nehogy az állatok, kárt okozva benne, veszélyeztessék az utasok épségét. Igen, amúgy állatokról van szó, ez az összefoglaló nevük. De nem vagyok biztos benne, hogy neki is jönnie kéne – fordult a turagához.
- Aiyetoro, ezt a döntést bízd rám, neked a matoránok biztonságáért kell felelned, és nem ő – mutatott Awakenre – jelenti most a legnagyobb problémádat. A kérelmedre a járműt illetően, megadom az engedélyt.
- Értettem, turaga – mondta az őrségparancsnok, de minden bizonnyal rossz néven vette, hogy beleavatkoznak a munkájába és döntéseibe. – A járművünket már iderendeltem. Amennyiben valóban velünk jössz, kövess – fordult a Toához.

Awaken enyhe meghajlással búcsúzott a Turagatól, majd a sértődött parancsnok után indult. Nem szóltak egymáshoz, bár Awaken megkérdezte volna tőle, mégis miért ilyen bizalmatlan vele szemben? Hiszen segíteni akar. Vagy rossz élménye volt talán a Toakkal kapcsolatban? De inkább nem beszélt, tudta jól, egy hosszú csend néha sokkal többet ér, mint a káoszba fulladt-ható sok száz szó. Aiyetoro végül elvezette az említett hatalmas járműhöz. Több Onu és Ta matoran várakozott a hajónál, mind fegyverben. Awaken megjelenése ismét meglepetést okozott többüknek, bár a Toa észrevette azt a kétkedő lángot is több harcosnál, amit Aiyetoronál észlelt. Aiyetoro a harcosaihoz fordult, eligazította őket, addig Awaken türelmet erőltetve magára várt.

A fegyveres matoránok nem lehettek többen két tucatnál. Aiyetoro és Awaken felszálltak a járműre, amelynek formája egy léghajóéra emlékeztetett leginkább. Ezután nyomban elindultak, így nem volt szüksége a Toának türelmet erőltetni magára. Természetesen újdonsült krónikása követte Awakent, kezében tartva íráshoz szükséges eszközeit. A civil jelenléte láthatóan zavarta Aiyetorót, de nem szólt ellene semmit.

Folytatásért katt IDE!