Ko-Metru vad területei

A jég és a hó megszelídítetlen birodalma.

Neppi magánkalandja

Előzmény: Ko-Metrui Transzportcső Állomás

Az út valóban valamivel döcögősebbé válik számotokra, és a vihar is kezdi megnyaldosni a kis szánt. A szél még jobban felerősödik, félelmetes hangon süvítve, a hószállingózás pedig hófúvásba csap át. Ennek ellenére nem tűnik úgy, hogy Ihu tartana bármitől is. A látásviszony a felére romlik, bár még azt ki lehet venni, hogy hamarosan egy hídon haladtok át.
- Elnézésedet kérem, Ko-Metru most éppen nincs jó kedvében – mondja Ihu, amint rámentek a szűk hídra, mely alatt végtelen mélységű szakadék tátong. Láthatóan Ihu nem nagyon zavartatja magát emiatt. – Ga-Metruban szokott hasonló vihar tombolni?

A különös érzés egyre jobban piszkál engem. Azt kívánom bárcsak már a jósnál volnánk. Hirtelen döcögősebb lesz az út, és sokkal hidegebb. A vihar miatt csökkent a látótávolság.
- Semmi baj. - mondom, közben a hídra érünk. - U..gye biztonságos ez a híd?
Ahogy lekukkantok, a mélység elborzaszt, és reszketve nézek előre.
- É..én...f..félek... - hebegem.

- Nyugalom, teljesen biztonságos. A jég belsejében merevítő csövek is vannak, szóval magától biztosan nem szakad le – feleli Ihu, miközben, azért lassítva a szánt, robogtok át a jégképződményen. A végét a hídnak nem lehet látni a sűrű hóesés miatt, csak mikor már elég közel kerültök hozzá. Mielőtt azonban a szán kényelmesen lesiklathatna róla, remegés rázza meg azt, és Ihu nyomban a fékre tapos, majd csendben figyelni kezd.

Ihu mondata némileg megnyugtat, majd a szán egy kicsit lelassult. Nem sokkal ezután megállunk.
- Valami baj van? - kérdezem Ihut, majd körbenézek.
A vihar miatt semmit sem látok, és arra jutok, hogy biztosan csak egy Rahi.
- Talán csak egy kóbor Rahi. - mondtam Ihunak. - Remélem nem vagyunk bajban...

- Csak Rahi lehet, földrengés az nem gyakori errefelé. De errefelé nagy termetű állatok sincsenek annyira, nem kedvelik a hideget – mondja Ihu, és beindítja a motort, hogy induljatok tovább. A motor felberregésekkor azonban újra megremeg a talaj. A matorán most nem fékez, hanem továbbmentek a hídon. Már a szán talpának eleje lent van róla, mikor a sűrű hófúvásban, magatok előtt valami nagy, mozgó tárgynak a körvonalait pillanthatjátok meg. Ihu erre megáll, és lekapcsolja a szán világítását.
- Nem tudom, mi lehet ez – súgja oda neked. Közben egyre erősebben remeg a talaj.

Ihu magyarázatára felelve bólintok egyet, majd beindítja megint a szánt, és újra remeg a talaj. Ihu tovább indult, én pedig kezdtem egyre jobb félni. Fegyver híján előveszem a mindig magamnál tartott tűzpálcát, hátha meg tudom most valahogy védeni magunkat vele. Ekkor valami nagy alak körvonalait pillantom meg, és biztos Ihu is látja. Miután a fülembe súgta, hogy nem tudja mi lehet ez, lekapcsolta a szán világítását.
- Lehet, hogy egy Muaka. - súgom vissza, majd erősebben fogom a tűzpálcát.

Amint felétek baktat a homályos alak, Ihu rájön, hogy nincs értelme észrevétlenül és mozdulatlanul várakozni, hátha elmegy. Minden bizonnyal már tudja, hogy ott vagytok. Beindítja a szánt, és lassan tolatni kezd, vissza a hídra, próbálva tartani köztetek és a lény között a távolságot.
- A muaka nem akkora, hogy megdöngesse a földet – felel Ihu lélegzetvisszafojtva. – Az kevés lesz ellene – mondja, rátekintve tűzpálcádra, nem titkolt ellenszenvvel a tárggyal szemben.
Még mindig nem láthatjátok a hófúvás miatt, mivel is van dolgotok. A szán már a jéghíd közepénél tart, mikor a lény is rálép.
- Sajnos hátrafelé nem megy olyan gyorsan ez a járgány - jegyzi meg a ko-matorán. - És megfordulni sincs hely...

Gondolkodok, aztán beizzítom, majd a lény felé dobom, hátha mégis Rahi, és megijed a fénytől.
- Majd veszek másikat. - mondom, miközben visszaülök.
Újra a fejemet kezdem törni, hogy hogyan tovább.

A kis tűzpálca a híd végén ér talajt, épp a homályos alak előtt, ami először tesz egy lépést hátra, mintha megijedne, de aztán fülsüketítő üvöltést hallat. Semmi kétség, hogy egy rahival van dolgotok, ami, úgy tűnik, nincsen jó kedvében. És a tűzpálca láttán még dühösebb lett.
Még mindig tolattok hátrafelé, mikor a lény gyorsabb tempóval kezd felétek ügetni a szűk hídon, ami megremeg súlya alatt. Ha hátrapillantasz, láthatod, hogy a híd vége túl messze van, hogy idejében elérhessétek.

- Nincs nálad valami? - kérdezem Ihut. - Egy koronglövő, vagy valami hasonló.
Kezdek egyre jobban aggódni amiatt, hogy a híd leszakadhat, vagy ez a különös Rahi végez velünk.
- Mit tehetnék?... - motyogom.

- Van egy koronglövő, hátul – feleli Ihu, miközben kapkodja a fejét, hol hátra, nehogy beletolassatok a szakadékba, hol előre, hogy tudja, milyen közel van a lény. – Két korong van hozzá, csak az a baj, hogy erőkorongok. És nem tudni, mi lesz a hatásuk…

Hátranyúlva előkotrom a koronglövőt, és magamhoz véve mindkettő korongot, az egyiket betöltöm, és egy szempillantásnyi célzás után lövök is vele, majd biztonság kedvéért betöltöm a másik korongot, készenállva a következő lövésre.
- Remélem ez megment minket. - mondom.

Ihu arrébb hajol, hogy te elférhess, és előszedhesd a fegyvert.
- Igen, én is remélem, más megoldásunk nincs nagyon – mondja a ko-matorán, miközben lassan közeledtek a híd végéhez, de közben a lény is hozzátok. Halljátok, amint annak lépteire a jég recsegni kezd. Ez nem jelent semmi jót.
A lövés, mivel nem igazán szántál időt a célzásra, nem éppen az állat felé röpül. Azonban, szerencsédre a szél neked dolgozik, és korrigálja a korong irányát, ami így a lény fejét találja el. A sűrű hófúvásban csak az ezt követő szikrázást látjátok, és hogy az állat mozgása bizonytalanná válik. Mielőtt kilőhetnéd a második korongot, a közeledő alak elbukik, és a hídra dől. Viszont, ez számotokra nem jelent éppen jót. A lény elterülésére ugyanis a híd megadja magát, és repedések futnak végig rajta. Jégdarabok kezdenek hullani róla.
Egy koppanással megáll a szánotok.
- Beragadhatott az egyik repedésbe! – kiáltja Ihu, és próbálja kimenti a járművet.

Előzmény: Colosseum - Fogadóterem

A légi jármű segítségével nemsokára már Ko-Metru felett van a csapat. Az ablakokon át látni lehet a mesterséges illetve a jég oszlopokat, amelyek az ég felé merednek. Emellett az egyre nagyobbá duzzadó viharfelhők is elég feltűnőek. Még nem villámlik, de a hóvihar igen erősnek tűnik már messziről is.
Az eligazítás nem vett sok időt igénybe, tekintve, hogy nem sok információ állt rendelkezésre a rahi támadásról.
- Egy rahi-elhárító csapat már állítólag ideérkezett – mondta Aiyetoro. – Elsősorban az ő feladatuk az ismeretlen állat hatástalanítása, mi pedig segédkezünk benne. Amennyiben úgy ítélném meg, hogy a helyzet katonai beavatkozást kíván, átveszem az irányítást – ezután Awaken felé fordult, és próbált úgy beszélni, mintha egy hétköznapi témáról volna szó. – Bemutatom Awaken Toát, aki nemrégiben került Metru Nuira. Ő is segédkezik az akcióban, természetesen az én parancsnokságom alatt.

//Neppi és Awaken: jelenleg még nem fut össze a kalandotok, szóval az egymáséban történtekre ne reagáljatok, csak arra, ami a ti részetekben le van írva.//

Awaken határozottan nem vette jó néven, hogy Aiyetoro ennyire felügyelni szeretné. Valamiért bosszantotta a "parancsnokságom alatt" kifejezés. De nem mutatta ki, és nem szólt semmit. Jobbnak látta, ha most még csak megfigyel és nem mondd semmit. Az ablakon láthatta a hatalmas vihar jöttét. Valami furcsa érzés fogta magával. Valami, furcsa érzés...

Awaken kalandja:
Aiyetoro elégedettnek tűnt, hogy Awaken nem ellenkezik. Közben az újdonsült krónikás fel sem nézett a papírjából, amire bőszen lejegyzett minden egyes elhangzott mondatot.
- Jól van, matoránok, hamarosan odaérünk – mondta a parancsnok. – Ha minden jól ment az elhárítóknak, a rahikat kiterelték a lakott területről. Előbb megbizonyosodunk róla, hogy sikerült-e. A megadott hely fölé szállunk, és mindenki tapadjon az ablakokhoz. A műszerek ilyen mértékű hidegben és a viharban együttesen nem működnek, szóval csak a szemünkben bízhatunk, észrevesszük-e az állatot.
A jármű megkerült egy eléje magasodó tornyot. A vihar szélénél járhatott, mikor jelezte a parancsnok, hogy megérkeztetek az említett helyre. A „repülőgép” lejjebb ereszkedett, ezzel javítva a látási viszonyokat, amit a hófúvás amúgy lerontott. Ha kinéznek az utasok az ablakon, egy jégtornyok által közrefogott hófehér, kis völgyet pillanthatnak meg, melynek két kijárata van. Az egyik velük szemben, a másik az, amint bejöttek.
Azonban, még így is, hogy lejjebb ereszkedtetek, elég nehéz lenne észrevenni bármit is…

Neppi:
Rád EZ vonatkozik még.

Awaken felállt a helyéről, a zsilip ajtóhoz lépett, ahol szintén volt egy kis ablak. Kikukkantott rajta. A messzeségben próbált valami állat formát kivenni. Sokáig figyelt. Eszébe jutott, amit Cardas Turaga mesélt neki. Talán itt az ideje jobban kiismerni a maszk erejét. Koncentrált, majd tekintetét ismét a táj felé fordította.

Awaken kalandja:

Awaken maszkja eleinte gyengén felfénylett, majd ragyogni kezdett, ahogy megidézte annak hatalmát. A többi utas, mivel azok is kifelé kémleltek, nem vettek ebből semmit észre, kivéve Arktinent, aki természetesen ezt is feljegyezte. A Toával először csak annyi történt, hogy úgy látta a tájat, mintha az üveg nem volna közte és aközött. Majd ezután egyre jobban kitisztult minden, és, érthetetlen módon, de a hófúvás ellenére észrevett – egy innen föntről aprónak tűnő – valamit, ami szép komótosan haladt a völgy másik kijárata felé, és már majdnem kint is volt. Mögötte pár mozdulatlan test hevert...

Neppi:
Rád EZ vonatkozik még.

- Megvagy - suttogta Awaken. A következő cselekedetét azonban nem tudta megmagyarázni. A zsilip melletti gombot megnyomva kitárult előtte az ajtó, és ezzel egy időben a jég hideg Ko-Metru-i szél is megcsapta. Üdén, frissítően hatott rá a levegő.
Aztán, még mielőtt valaki rá szólt volna, kiugrott a hajóból.
Élvezte, ahogy zuhan, egyszerűen mámorítóan hatott rá.
- Jíííííhááááááááá!!!! - üvöltött a levegőbe boldogan, pördült egyet, majd a hátáról lekapva (még mindig kard alakban lévő) fegyverét felszállt rá, s bár nem volt a levegő elem parancsolója, igyekezett ügyesen manőverezni, kb. úgy, hogy a rahi hátán landolhasson.

Awaken kalandja:

A rámpa, amint ereszkedett le, beszökött a hideg, amire mindenki felkapta a fejét, de megszólalni egyikük sem tudott, Awaken már kint is volt a hajóból.
- És még én hagytam, hogy rábeszéljenek – főtt mérgében Aiyetoro, és gyorsan becsukatta az ajtót, mert a ta-matoránok már dideregtek.
A Toa tettére a krónikás nem tudta, mit kéne tennie, talán még az is megfordult a fejében, hogy utána ugrik, de aztán inkább csak gyorsan lejegyezte:
„A Fény Toája, hogy ne tegye kockára a matorán harcosok testi épségét, úgy határoz, egyedül néz szembe a veszéllyel. Ezzel alátámasztja, milyen felelősségteljes hős is valójában.”
-----
Awaken lefelé suhan a deszkáján, maszkjába csap a hűvös levegő. Egyre kevesebb választja el a földtől, és már a maszk erejére sincs szüksége, hogy láthassa az állatot. Azonban, a közelgő vihar keltette szél úgy határoz, beleszól a Toa földet érésébe. Akárhogy is próbálkozik, csak a Rahi mellé sikerül érkeznie, a fél méteres hóba…


Neppi kalandja:
Rád EZ vonatkozik még.

Awaken, hiába próbált küzdeni a szél ellen, csak nem sikerült a rahin való landolás. Még mielőtt landolt volna, kezébe kapva a kardját szaltózott a levegőben, és így ért földet a rahitól nem messze a hóban. Vissza pillantva, ahonnét az állat jött, a hóban apró testeket látott. Harag gyúlt a szívében, ám valami azt súgta neki, a rahi nem ok nélkül öl. Senki sem ok nélkül öl.
Futva elindult arra, amerre az állat haladt. Úgy tűnt, még nem vette észre.
- Héééé! Rahi! Ide nézz! - majd kezébe egy hógolyót gyúrva megdobta az állatot.

Awaken kalandja:
Az állat Awaken hangjára nem figyelt fel, de mikor a hógolyó eltalálta a hátát, nyomban megperdült. Szemeiben a ragadozói düh lángjai parázslottak, melyet még ez a fagyos hely sem tudott kioltani belőle. Teste jó három méterrel magasodott a Toa fölé.



Egy rövid ideig tanakodott magában, mit is kéne veled kezdeni. A következő pillanatban úgy tűnt, mintha támadásra készülne, de még nem indult meg.


Neppi kalandja:
Rád EZ vonatkozik még.

Awaken nem várta meg, míg az állat eldönti, kell-e az ebéd, vagy sem. Bár nem tudta, mire képes az állat, nem kockáztathatott. A cselekvés ideje itt kínálkozott előtte. Futásnak eredt egyenesen a rahi felé. Támadásba lendült, s a levegőbe ugorva maga körül megpördült. A kardot szilárdan, egyenesen tartva csapott a ragadozó felé.

A rahinak, látva, hogy a Toa nem tétovázik, nem maradt más választása, mint hogy ő is megindul. Fejét előrehajtotta, hogy úgy induljon meg, mikor a nő támadása elérte őt. A fegyver fémes hang kíséretével csúszott le a vastag páncéllal borított koponyáról, és Awaken a lendületnek hála tovább röpült. Azonban, ha sebet nem is ejtett az állaton, erős fejfájást okozott vele láthatóan. A rahi dühe felszökött, és már nem volt kérdéses, mit szándékozik tenni ellenfelével. Állkapcsát csattogtatva indult meg a Toa felé.