Ko-Metrui Transzportcső Állomás

Az állomás minden Metruval összeköttetésben áll. A hőmérséklet úgy van beállítva, hogy a vendégek számára is elfogadható legyen, ám a kijáraton túl már a ko-metrui hideg uralkodik.

Érzed, amint a transzportcső sodrása lassulni kezd, majd végül teljesen lenyugszik. Ismét szilárd talaj van a talpad alatt. A hely, ahova érkeztél, fehérben és világoskékben úszik. A ko-metrui csőállomáson vagy. Van pár másodpercnyi időd rá, hogy körülnézhess, befogadhasd a jeges látványt, mielőtt meghallanád a minden kétséget kizáróan téged megszólító hangot:
- Üdvözöllek Ko-Metruban, húgom – egy matorán az, aki a cső kijáratától nem messze áll egymagában.



Mikor odaér hozzád, egy bólintás kíséretében bemutatkozik.
- A nevem Ihu. Bizonyára te vagy Neppi, aki tanácsért jöttél fagyos otthonunkba.

Miután kiszálltam, körbenézek, majd egy hang szólít meg. De rémlem, ha kimegyek az állmoásról, nem fogok megfagyni, mert amióta Metru Nuin vagyok, sosem voltam még ebben a Metruban, csak hallottam róla, nemegyszer.
- Üdv Ihu. - köszönök, majd odamegyek a Ko-matoránhoz. - Igen, én vagyok Neppi.

- Ha nem bánod, nyomban indulhatnánk is, ugyanis hamarosan hóvihar támad. - mondja Ihu a bemutatkozást követően. - Kint vár a szánom. Utaztál már ilyen járművel? – kérdi.
Közben az addig hóna alatt tartott, gondosan összehajtogatott takarót előveszi, és szétnyitja. Ha jobban megnézed, láthatod, hogy növényből készítették, amely bizonyára Ga-Metruból származik.
- Sokan panaszkodnak a hidegre, mikor idejönnek. Ha nincs ellene kifogásod, ezt rád helyezem, jól szigetel.
Ha hagyod, akkor Ihu gondosan betakargat - biztos nem akarja, hogy valaki rosszul érezze magát az ő földjén, és minden szükséges intézkedést megtesz ezért.

Bólintok, és követem kifelé Ihut, majd megpillantom a járművét.
- Még nem utaztam ilyenen. - válaszoltam.
Ezután felajánlotta, hogy ad nekem egy takarót, ami melegen tart.
- Köszönöm. - mondtam, és kicsit körülnéztem, majd dideregni kezdtem.

Ihu, miután betakar téged, a kijárathoz vezet, és egy gombnyomással megnyitja azt. A kinti hideg nyomban körüljár benneteket, és bár rajtad van a takaró, a hőmérséklet így sem éppen mondható kellemesnek. Ihu-n viszont nem látszik, hogy fázna, sőt, nagyon is otthon érzi magát. Az égbe meredő jég-felhőkarcolók mögött már láthatjátok a hóvihar okozta homályt, ami egyre több csúcsot kebelez be, egyre közelebb érve.
Pár lépés, és már a nyitott fedelű szánnál is vagytok. Ihu elfoglalja a helyét, és int, hogy szállj be mellé.
- Remélem, nem érzed magad kellemetlenül Ko-Metru világában – mondja kicsit aggódva. – Bár valóban, a vendégek számára nem igen barátságos a környezet. Ga-Metruban jártam már, és szerintem csodás hely, tökéletes ahhoz, hogy felszabadítsuk elménket. Sok nagy gondolat született már ott. Remélem, nekem is sikerül majd megszerettetnem veled az otthonomat.

Miután beszálltam, és meghallgattam Ihut, ránézek.
- Nincs semmi gond Ihu. - mondtam. - De szeretném, ha elvinnél egy jóshoz.
Közben még jobban bebugyolálom magam, és csöndesen meredek előre.

- Ó, igen… a jós – mosolygott Ihu maszkja mögött.
A hó szán motorja felberregett, és a jármű elindult. Neppi meglepetésére olyan volt utazni benne, mintha egy hajón lenne. Azonban, amint felgyorsultak, a szél gyorsabban kezdett süvíteni körülöttük, és hidegebb is lett.
- Szóval nem csak mi, jég-matoránok érdeklődünk a jövő iránt. A baj az, hogy nem mindig azt olvassuk le, amit mi akarunk. Téged miért érdekel a holnap világa, húgom?

Ahogy haladunk, összekuporodom, és máris jobb kicsit, de a hideg levegő elől nem tudok elbújni. Ihu kérdésére válaszolva, elmondom, miért is jöttem ide.
- Valamiért úgy érzem, hogy valami történni fog velem hamarosan... - mondom. - És sehogy sem hagy nugodni ez az érzés. Ezért döntöttem úgy, hogy egy jóshoz megyek el.

- Értem. Amint valami olyan történik, amit nem tudsz megmagyarázni vagy megoldani, a Nagy Szellemhez mész segítségül. Bölcs dolog.
Egy kanyar következik, ami elvonja Ihu figyelmét a beszélgetésről, azonban mikor újra egyenes úton haladtok, megszólal:
- Nem vagy túl bőbeszédű, húgom. Melletted le-matoránnak érzem magam, annyit beszélek. Esetleg baljóslatú az érzés, amely miatt idejöttél?
Miközben haladtok, hópelyhek kezdenek hullani, de a szán szélvédője megvéd tőlük titeket.

Csöndesen meredek előre egy darabig, míg egy kanyar nem jön. Miután újra egyenes úton haladtunk, és Ihu megjegyzést tett a szótlanságomra, feleltem neki.
- Elnézést. - szólaltam meg. - Szeretek néha ilyen szótlan lenni.

- Hamarosan megérkezik a vihar – közli Ihu, és már több kedves szóra nem is fecséreli az időt, látva, hogy nem nagyon vagy beszélgetős kedvedben.
Nemsoká egy döccenőn haladtok át.
- Most hagytuk el a csőállomás körzetét, innentől az út kicsit döcögősebb lesz – figyelmeztet.

Folytatásért katt IDE!