Ta-Metrui Transzportcső Állomás

Ta-Metruból innen közvetlenül el lehet jutni a Colosseumba, illetve Ga- és Le-Metruba. A hely nem bővelkedik dekorációban, inkább csak a hatékonyságra fektették a hangsúlyt a tervezők.

Előzmény: Központi Épület

A cső kezelője láthatóan meglepődik, mikor a csapat beállít hozzá.
- A Colosseumba tartunk - mondja az egyikük, mit sem törődve a kezelő zavartságával. Az bólint egyet, majd a kezelőasztalhoz lép, és végez pár átállítást.
- Indulhatunk - közli veled az őr, és a transzportcső felé mutat, hogy lépj bele. Láthatod, ahogy valami áramlik benne, mintha egy vízoszlop száguldana. Az őrök elindulnak a cső felé, csak az a matorán marad hátra, akinek a város vezetője súgott valamit.

Az eseményeket most csak megéltem, nem akartam különösebbként befolyásolni semmit se. Az őrök elintéztek minden szükséges intézkedést, így nekem megszólalnom se volt szükséges.
Lassan megindultam a cső felé. Előre tartottam a kezem és ujjaimmal benyúltam a csőbe. Abban valami folyadék áramlott. Visszahúztam a kezem. Ekkor tűnt fel, hogy az a Matoran, akinek Takoto súgott valamit, hátra maradt. Ránéztem, majd a többiekre.
- Ő miért nem jön? - kérdeztem gyanakvóan a kísérőimet.

Az az őr, aki eddig intézete a beszédet, és a többiek nevében adta ki az utasításokat, kissé furcsán nézett rád.
- Miért érdekel? - kérdezte, majd aztán az említett matorán felé fordult. Az láthatóan elég feszült állapotban volt, mintha nem számított volna rá, hogy a figyelem központjába fog kerülni.
- Zárkózz fel a többiekhez! - mondta.
- Takoto arra utasított, hogy maradjak itt, amíg... a Toa kísérete vissza nem tér egy órán belül - mondta, a felénél megakadva a mondatnak.
- Értem - felelte a vezető. - Akkor indulás, Toa.
Ezzel elindultok, és beléptek a transzportcsőbe, ha hagyod, aminek sodrása magával ragad titeket.

- Csak kíváncsiságból kérdezem. - válaszoltam az őrnek.
Miután megkaptam a választ és az őr kiadta az utasítást, ismét megszólaltam:
- Rendben, mehetünk. - mondtam - Csak ezt akartam tudni.
Ezzel beléptem a transzportcsőbe, és annak áramlataira bíztam magam.

A csőben lévő áramlás magával ragad bennetek, de csak olyan erővel, hogy azért tudjátok szabályozni, milyen pózban utazzatok. Viszont azzal, ha áramvonalasabban helyezkedtek el, nem gyorsultok fel, hanem ugyan olyan sebességgel haladtok. Így, mindenki, aki beszállt, egymáshoz viszonyítva nem mozdul és nem távolodik vagy közeledik.
Nem lehet jól kivenni a csövön kívüli világot, elég homályos, elmosódott.
Úgy másfél perce utazhattok, mikor megváltozik valami körülöttetek. Észreveszed, hogy pár őr elhelyezkedése hozzád képest megváltozott, és az eddigi állandóság kezd felszakadozni. A sodrás is felgyorsul.

Kényelmesen elhelyezkedtem a sodrásban. Némi utazás után feltűnt, hogy valami megváltozott. Az őrök eddig helyzete megváltozott és a sodrás is erősödött.
- Most mi történik? - kérdeztem.

- A cső teljesítményét és szállítási módját megváltoztatták - mondja egy egyik matorán zavarodottan.
- Biztos csak üzemzavar - veti fel a másik.
Ekkor azonban magatok előtt, még igaz elég távol, a csőben kocka és henger alakú tárgyakat pillantotok meg, amik felétek közelednek. Szembe haladnak a sodrással. Viszont nemsokára ti is megérzitek, hogy a sodrás nálatok is irányt kezd változtatni, visszafele haladtok.
- Azok rakományok? - kérdezi az egyik matorán a közeledben rémülten. Még mindig elég messze vannak azok a bizonyos "rakományok", de láthatóan igen nagy sebességgel közelednek felétek.
- Valaki megváltoztatta a cső sodrási irányát a másik végen! - mondja a másik.

Hirtelen elég nagy rémület támadt körülöttem. Én látszólag nyugodt próbáltam maradni, de azért kicsit én is bizonytalanul éreztem magam. Elkezdtem hunyorogni. A távolban kis pontok voltak, amik egyre nagyobbodtak, mivel közeledtek felénk. A végén kivehetővé váltak valamiféle furcsa tárgyak. Éppen meg akartam kérdezni, mik azok, amikor az egyik Matoran egy kérdés formájában megadta a választ. Aztán egy másik is megszólalt. Ekkor hasított belém a felismerés. Számomra összeállt a kép, bár nem tudom, igazam van-e. Csak remélem, hogy nem. De akkor ez magyarázatot adna Takoto és a transzportállomáson maradt Matoran különös viselkedésére.
- Az a Matoran! - kiáltottam fel haraggal a hangomban - Megváltoztatta a sodrás irányát!
A körülöttem lévők meglepődve néztek rám. Kicsit megnyugodtam, nem akartam tovább fokozni a feszültséget. Ez után megkérdeztem valakit az őrök közül:
- Az a helybéli, akot a transzportállomáson hagytunk, ért az áramlatok irányításához?

- Azt bárki megtanulhatja használni - feleli a vezetőjük. - Miért érdekel?
Úgy tűnik, ő nem jött rá semmi olyanra, mint amire te. Gyanútlan a hangja, inkább csak az aggodalom érződik ki belőle, amit a közeledő szállítmány okoz. Azok ugyanis sokkal gyorsabban mozognak, mint ti, és egyre közelednek.
- Nem tudunk jelezni itt senkinek a meghibásodásról - mondja egy egyik katona. - Magunkra vagyunk utalva.

Mivel érdemi választ nem kaptam, így ezzel később kell foglalkoznom. Eközben viszont az idő vészesen fogyott.
- Van egy ötletem. - mondtam - De bíznotok kell bennem.
Ránéztem a velem utazókra és vártam a választ.

A matoránok összenéznek. Leginkább a vezetőjük válaszára kíváncsiak, mert ők úgy tűnik, bármilyen ötletet szívesen fogadnának, csak ne kelljen összetalálkozniuk azokkal a sebesen száguldó tárgyakkal.
A vezető nem lát valami sok lehetőséget a helyzet jó mederbe való terelésére, így megadóan megkérdi:
- És mi volna az az életmentő ötlet? - látszik, hogy csak a kényszer szülte rá, hogy hajlandó legyen alávetni magát neked.

- Majd meglátod. - mondtam enyhén elmosolyodva.
Ezzel letekertem a derekamra kötött láncot. Annak végére ráerősítettem kétpengéjű kaszámat. Ekkor odaszóltam a többieknek:
- Kapaszkodjatok belém!
Ha ez megtörténik, kaszámat teljes erőből megpörgetem és megpróbálom beakasztani a transzportcső egyik pillérébe. Ha minden jól megy, akkor a sodrás ekkor a cső fala mellé nyom minket és kikerüljük a nem kívánt ütközést.

Az utasításodra a legtöbb matorán tétovázik, és amúgy is elég nehéz közel jutniuk hozzád a sodrás miatt. Azonban az az erő, amely állandó távolságban tartott titeket egymástól, már megszűnt, így ha jól helyezkedtek el, képesek vagyok helyet változtatni, közeledni vagy távolodni egymástól.
Az egyikük sikeresen belecsimpaszkodik a lábadba, majd még egy, de mindannyiuknak nem sikerül. Négyen továbbra is szabadon úsznak a csőben. Te döntöd el, hogy maradsz-e a többiekkel, vagy pedig a már beléd kapaszkodókat mented ki, akik összesen hárman vannak. Ha így döntesz, a fegyvered második próbálkozásra akad bele a pillérbe, és meg tudod valósítani az elképzelésedet.

Nagy nehezen három Matoran sikeresen eljut hozzám és rám kapaszkodik. Négy társuk azonban továbbra is a veszélyes zónában tartózkodik. Egyelőre, úgy döntök, mentem, ami menthető és kaszámat meglendítve megpróbálok ráakaszkodni az egyik pillére. Ez nem sikerül. Újra próbálkozom, ezúttal igyekezetemet siker koronázza. Egyelőre minden a terv szerint alakul, a beakaszkodást követően sikerül a cső széléhez sodródnunk. Eközben látom, hogy a többiek elsodródnak. Gyorsan újabb ötletem támadt. A Matoranok által ugyan akadályoztatva volt a mozgásom, de amennyire gyorsan csak lehetett, a lánc mentén a cső tartópilléréhez húztam magam. Ott lekaptam a rajtam lévő másik kaszát is és erőteljesen belevágtam a fém gerendafélébe. Ha szerencsém van, a fegyver kellőképpen be is szorult.
- Kapaszkodjatok a fegyverbe! - adtam ki a parancsot társaimnak.
Ha ezt megteszik, kihúzom a láncos fegyvert a tartópillérből, lábaimmal nekifeszülök annak és teljes erőből elrúgom magam. Ezután kezeimet behúzva, a legáramvonalasabb helyzetben, minnél gyorsabban próbálom elérni a többieket, hogy rajtuk is tudjak segíteni.

A három matoránt biztonságba juttatod, ők most erősen kapaszkodnak a fegyveredbe, akár az életükbe. A többiek kezdenek egyre széjjelebb sodródni egymástól, de te úgy döntesz, hogy megpróbálod őket is megmenteni. Az egyikük épp előtted van, őt könnyedén eléred, a többiek viszont több méterrel tőled, és egymástól is.
A tartályok, vagy annak látszó dolgok egyre közelednek felétek.

30 másodperc, és elérnek hozzátok.

Miután begyorsulok, sikerül elérnem az egyik Matoránhoz. Ő elég közel is volt, nem esett nehezemre elérni. Szorosan átfogom, el ne sodródjon. A tartályok eközben egyre közelebb érnek. Ennek hatására a lehető leggyorsabban előveszem láncos kaszámat, lekapom a végéről a fegyvert és a láncot belendítem. Reményeim szerint ezzel sikerül a másik három Matoránt elérnem és gyorsan magamhoz rántanom, vagy legalábbis a tartályok útjából kilökni őket.

A terved beválik, és a matoránokat elrántod. A tartályok pár másodpercet követően érkeznek meg, és elsuhannak mellettetek. Ekkor erősebben kell kapaszkodni, mert azoknak a sodrása olyan erős, hogy megeshet, magával ránt valakit. Szerencsére mindenki megússz ezt is, és a csapat egyben marad. Viszont nem maradhattok itt örökre, a sodrás elég erős, és az erőtök véges, így ki kell találni, hogyan tovább. Jelenleg nem látjátok, hogy jönne újabb tartályszállítmány veletek szembe, így egyelőre tiszta a terep.

Megkönnyebülten sóhajtok fel, hogy sikerült az utolsó pillanatban megmentenem a Matoranokat. Nyugalmam azonban nem tart sokáig, mert a gyors és megerőltető mentőakció után az elsuhanó tartályok által keltett áramlat kis híján magával ránt. Szerencsére ezt most megúsztam. Kicsit körbenéztem. Aztán újra kérdést intéztem a Matoran csapat vezetőjéhez:
- Most pontosan hol is vagyunk? De ami fontosabb... A legközelebbi kijárat vagy valami hasonló hol van?