Ko-Metru vad területei

Awaken
Miközben futsz, meghallasz egy kiáltást: „SEGÍTSÉG!”. Eléggé eltorzulva ér hozzád a segélykiáltás a viharnak hála. A recsegős zaj hangosabb, amint közeledsz, és már meg is pillantod a rahit, amit követtél. Egyhelyben áll. Nem tudod, mit figyelhet, a hófúvás miatt nem látsz távolabbra még.
Ekkor egy kétségbeesett rahi üvöltés hasít bele az erősödő szélbe. Ugyanaz, mint amit még a völgyben hallhattál. Most azonban úgy tűnik, mintha a hang forrása egyre mélyebbre kerülne, zuhanna. Közben a recsegés véget ér.
Most már elég közel értél, és látod, hogy az állat, amellyel nemrég küzdöttél, egy szakadék szélén áll, és lefele néz. A rahi felfigyel a jöttödre, és dühödten rád mordul, mintha téged hibáztatna valamiért. Megint meg akar támadni, de hogy miért…?

Neppi
- Itt vagyok, Neppi. Te jól vagy? – hallod a ko-matorán hangját, de a felkavarodott hó miatt még nem látod. Úgy tűnik, hogy csak a félelem miatt nem volt erőd megmozdulni, ami, hála Ihu fagyos nyugalommal teli hangjának most szerterebben, és a bénultság bilincsei lehullnak rólad. Újra tudsz mozogni.– Úgy tűnik, a szakadék fala mögötti helyre kerültünk. Lehet, hogy egy jégbarlang, majd kiderül, ha már eltűnik a hó a levegőből – mondja Ihu.

Awaken a kiáltásra megállt. A rahi dühös tekintetét állva igyekezett döntést hozni. Nem állhat le itt küzdeni az állattal, ha valakinek segítségre van szüksége. A másik rahi elpusztulhatott, a távolodó zajból ítélve. Nem. Most nem harcolhat. Valaki bajban van.
A segítség kiáltás forrását keresve elindult, de közben igyekezett a rahit is figyelni, ha az nekiront, akkor védhesse magát.

-Némileg..igen...n... de nagyon fázom...zom... - válaszolom dideregve.
A kabátra esik a pillantásam, és az valahogyan szétszakadt, már alig csüng rajtam, valamint nem több egy ócska rongynál.
- Ki kell jutnunk innen. - mondom vacogva.

Awaken kalandja
A kiáltás a szakadék felől jött, így te is arra mész (bizonyára). A rahi még nem támad, talán vár valamire, de lábaival idegesen tapossa a havat, mintha nekifutni készülne. Bár közelebb érsz a szakadékhoz, annak másik oldalát nem láthatod az erős hófúvás miatt. Még nagyjából tíz lépés, és a mélység szélére érsz. Ekkor a rahi megindul, de nem nyílegyenesen feléd, hanem mögéd, hogy te őközé és a szakadék közé kerüljél. Tervez valamit, semmi kétség.

Neppi kalandja
- Igen, ki kell jutnunk. Te nem bírod úgy a hideget, mint én. Valami kijárat csak van?
Ezzel Ihu sétálgatni kezd a helyen, ahova kerültetek, mintha keresne egy kiutat. A mondandója nem visszhangzik, ahogy azt egy barlangban általában meg lehet figyelni, hanem mintha a jégfal beszívná magába a hangot, akár a meleget, az életet. Fentről, a nemrég keletkezett nyíláson át besüvölt a vihar szele, de legalább havat nem nagyon hord be hozzátok.
- Esetleg volna kedved beszélgetni, amíg ki nem találjuk, hogyan tovább? – kérdi. – Például arról a különös érzésről, ami miatt idekerültél. Hogy hasznosan üssük el az időt.

Awaken próbálta jobban megvizsgálni a szakadékot, de semmit sem látott. A rahi, amint elindult felé fordult. Ostorát egy határozott mozdulattal a szakadék szélébe próbálta vágni, hogy a penge a jégbe akadjon. Ha a rahi ismét bedől a cselnek, a szakadék mélye vár rá.

Awaken

A rahi most nem ront neked teljes gőzzel, ezúttal óvatosabb, nem akar kétszer ugyanabba a hibába esni. Lassan közelít, a szemét le sem veszi rólad.
Ekkor kiáltásokat vélsz hallani a völgy felől, amerről ideérkeztél a rahi hátán lovagolva. Lehet, hogy a matorán katonák csoportja, akikkel idejöttél? Errefelé tartanak, amennyire ki lehet venni a tompa zajból, amit a kiáltásaikkal csapnak. Erre a rahi, aminek a figyelmét eddig te kötötted le, most hátrafordul. Bizonyára gondolkodik, hogy te vagy-e az érdekesebb, vagy a völgy felől érkező hangforrás.

Neppi
Rád az előző vonatkozik.

-Talán..pró..báljunk meg k...ki..kimászni - hebegem.
A falhoz tántorgok, de egyből el is csúszok, beütve a fejemet, ami nem épp kellemes érzés. Felülök, miközben tapogatom a fejem, hogy múljon a fájdalom.

A rahi a hangok felé fordul, melyre a Toa is felfigyel. Ha a rahi a matoranok felé iramodik, nem lesz könnyű dolga. Nem, ezt nem hagyhatja, viszont a bajba jutottakon is segíteni szeretne. De most a rahi az elsődleges feladat. El kell terelni a figyelmét.
- Hé, dühöske! - ordít a vadállat felé.
Hogy hangjának nyomást adjon ostorával hatalmasat lendít a levegőbe, hogy bezengve a völgyet, csattanás hangozzon fel.

Neppi
Ihu nyomban ott terem, hogy segítsen feltápászkodnod.
- Nem volt bölcs dolog csak úgy ész nélkül megpróbálni. Nagyobb bajod is eshetett volna – fedd meg. – Más kiutat kell találnunk. Itt a jégen különös módon törik meg a fény, ami zavaró lehet, és elrejtheti a kijáratot. Ha van kiút, akkor az valahol a falak között lesz.
Már indul is vissza, hogy tovább fürkéssze a jégfalat, hátulról még odaveti:
- Szóval, akkor nem akarsz beszélgetni a „különös érzésről”? Szegény jövendőmondó, akihez mennél, nem akar majd minden szavat egyesével kihúzni a szádból.

Awaken
A vadállat és a távolabbi hangok közt sikerül megszakítanod a folyamatosságok, a lény feléd fordul, és dühösen rád morog. Most ismét te kerültél a figyelem középpontjába, ami ez esetben nem pozitívan értendő. A rahi egy üvöltést hallat, és megindul feléd, lassan, úgy, ahogyan a távolból felcsendülő hangok előtt is tette. Nem akar újra a trükködnek bedőlni. Lassan szűkül a szakadék az és az állat közötti távolság, és a két tényező között pedig te foglalsz helyet. A rahi tekintete az ostorodat méregeti, úgy tűnik, nem téged, hanem azt tekinti potenciális ellenfelének.
Közben nem szűnik meg a távolabbi kiabálás, ami a harcos matoránoktól eredhet – ki tudja, lehet, hogy téged keresnek? – de szerencsére a vadállat most nem arra figyel.

- Gyere csak gyere! - üvölti Awaken. Közben ostorával hatalmasakat lendít a levegőbe. Toank figyelmét nem kerüli el, hogy az állat nem is inkább őrá, mint fegyverére koncentrál. amíg csak lehet, és erejéből telik, lefoglalja a lényt. Ha a fegyvertől fél, hát akkor ezt kihasználjuk. Awaken újab és újabb csapásokat mér az állat felé, fenyegetően, merész előre lépésekkel, de igyekszik nem megsebesíteni az állatot, s minél messzebb terelni a vadat a közeledő matoranoktól.

Sóhajtok egyet.
- Jó... De előre tudom, hogy nem fogsz hinni nekem. - mondtam. - Nem tudom hogy miért, de olyan érzésem van, hogy valami történni fog velem. Hogy jó vagy rossz dolog, azt nem tudom megmondani.
Miközben ezt mondom, énis keresem a kijáratot.

Awaken
A rahi a fegyverre ordít dühében, de valamiért nem meri azt megtámadni, hanem dühösen lép hátrébb. A hangok, amik a közeledő matoránoktól származnak, azonban nagyon vonzóak lehetnek számára, mert mikor újra felcsendülnek, mintha belé is bátorság bújna, és igyekszik a fegyver hatótávolságán kívül azok felé menni.
A még távoli kiáltások és szólongatások, amik közt néha a te neved is felcsendül, lassan közelednek felétek, és pár perc múlva már bizonyára oda is érnek hozzátok.

Neppi
- Ha mindösszesen ennyit tudsz te is, hogy valami történni fog, szerintem nem is kell többet tudni, ez elvezet téged a célodhoz. Csak gondolj bele: ez az érzés elhozott a Jég Birodalmába, ahol egy rahi ránk ront, megmenekülünk, és mos itt vagyunk. A Nagy Szellem ezt előre látta, és szerintem úgy gondolta, hogy mindennek meg kell történnie. Hogy miért, arra majd csak később fog fény derülni - a ko-matorán elgondolkodott saját szavain, majd hozzátette: - Jobb, ha te is segítesz végigtapogatni a falakat, úgy, ha van itt valahol kijárat, hamarabb találjuk meg.

Awaken most már nem tétovázott. Előre lépve a rahi felé, az ostort az állat lábaira próbálta csavarni. Maszk erejét a lendület erősítésére igyekezett használni, hogy így kiránthassa a vad lábát. Ha a rahi földre kerül, minden erejével megpróbálja lecsillapítani. Ha ez nem sikerül, és a matoranokra is további veszélyt jelent, meg kell ölnie az állatot. A vihar szele élesen a hátába fújt, de nem érdekelte. A feladat most mindennél fontosabb.

Awaken
Az ostor, akár egy kígyó tekeredik rá az állat mellső lábára, és eztán nyomban meg is feszül rajta, ahogy Awaken egy Toa erejével megrántja azt. A szörnyeteg oldalra zuhan a hóba. Azonban te sem jársz jobban, mert fegyvered elereszti a rahi lábát, és te, ugyanazzal a lendülettel, mint amivel rántottál, hátraesel.
Az állat kezd föltápászkodni. Úgy tűnik, nem lehet könnyedén kidönteni. A matoránok kiáltásai most már kivehetőek, azt kiabálják "Toa, együtt kell maradnunk!", "Hová tűntél?".
Ekkor morajlás hallatszik a mellettetek lévő tátongó szakadékból, és a nagydarab állat úgy tűnik, veszélyt észlel a dologban, mert egyet hátrébb lép.

Bólintok egyet, majd elkezdem tapogatni a falakat.
- Szerinted, Toa leszek? - kérdezem. - A Matoránok általában azokká válnak.
Egy gondolattól vezérelve, elkezdem a falakat ütögetni, hátha szerencsém van és lesz valami, ami kijuttat minket innen.
- Remélem sikerül kijutni.

Awaken hátra esve a hóban csúszott, s pár méterrel a szakadéktól állt meg. A rahi azonban eséséből feltápászkodni látszott.
- Kemény legény vagy. - súgta maga elé a nő, miközben ő is felállt. A matoránok hangjai ekkor értek el hozzá.
"Valamit Awaken, gyorsan!" - gondolta kétségbeesetten, de ekkor a morajlás betöltötte agya minden egyes kis zugát. Végig futott a hideg a hátán, s látta az állat reakcióját is.
- Te is érzed, mi? - nézett rá, s fegyvere markolatát akaratlanul is jobban megszorította. Háta mögé, a szakadék felé pillantott.
- Mi a fene ez?

Neppi:
Ihu maszkján a vonások összehúzódnak, mikor hozzászögezed a kérdést, miszerint Toa leszel-e.
- Nem tudom, honnan jött ez az elképzelésed - feleli kissé zavartan. - Eddig még csak azoknak a Toáknak a létezéséről van tudomásunk, akik segítettek helyreállítani a várost, miután a Visorak hordák romba döntötték. Ők pedig csak úgy felbukkantak Metru Nui-n, nem pedig közülünk kerültek ki. Mindenesetre élénk a fantáziád - mosolygott.
Alighogy befejezte a mondandóját, morajlást hallotok, ami kívülről, a szakadékból ered. Remegni kezd alattatok a jégpáncél, ahogy a falak is. Halljátok, és érzitek is, ahogy valami a barlangon kívüli szakadékból feltör, a jégen keresztül pedig egy pillanatra vöröses fényt is tapasztalhattok, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is a jelenség.
A hatására egy helyen a jégbarlang megrepedezett.
- Nem tudom, mi lehetett ez, de ennek hála most már tudjuk, hogy vékony a fal. Gyere, talán át tudjuk törni!

Awaken
A morajlás felerősödött, majd hirtelen a szakadék szájából fölrepült egy vörösen és sárgán izzó, tűzgömbhöz hasonló tárgy. A hő, ami kibocsájtott, langyos szellőként ér el. A rahi, mellyel alig egy perce még dulakodtál, most sarkon perdül, és láthatólag menekülőre fogja.
A tűzgömb a szakadék fölött, nagyjából négy méter magasan megáll, és ekkor már ki tudod venni az alakját. Ez nem egyszerűen egy tárgy. Mintha végtagjai volnának, és két izzó szem meredne belőle egyenesen rád.

Awaken lenyűgözve fordult a meleg hullámot hozó gömb felé. Nem engedte le ostorát, de a rahival többé nem törődött. Csak az érzés vezérelte, annak a reménye, ami minden egységben hitet találó Toa reménye. Hogy megtalálja testvéreit. Mikor a lágy meleg fuvallat megérintette halványan elmoslyodott. Felnézett, egyenesen a rá meredő szempárba nézett. Előre lépett, egészen a szakadék pereméhez. De nem vette le tekintetét az alakról.
Majd megkérdezte:
- Ki vagy te?

- Én sem tudom honnan jött, de kérlek hidd el. Nem hazudok.
Közelebb lépek Ihuhoz, majd lezajlott egy pillanatnyi morajló jelenség.
- Szerintem ez láva volt.
Ezután Ihu megkért, hogy segítsek áttörni a falat. Odaléptem mellé, majd vártam, hogy mit kell tennem.

Neppi
- Jól van, elhiszem – mondja a ko-matorán.
- Kétlem, hogy láva volt – feleli Ihu, és a láva szónál, mintha megborzongana. – Az nem felfelé szokott repülni, főleg nem egy jégszakadékból.
Ezzel a falnak szentelte minden figyelmét, és a repedéseket kezdte tanulmányozni. Ő nem volt annyira jártas a jég természetében, mint azok, akiknek a szakmájuk ahhoz kötődik, de azért értett hozzá valamelyest. Végül rámutatott egy pontra a falon.
- Itt kezdd el ütni, én meg egy másik helyen. Ha nem túl vastag, szerintem engedni fog az ütéseinknek.

Awaken
A lény teste a hőtől hullámzott, ahogyan a levegő is körülötte. A szempár és a végtagok is táncoltak a forróságban. Egy ideig mogorva tekintettel bámult a hozzá közelítő Toa felé parázsló szemével, és figyelte őt.
A kérdésedre nem érkezik válasz, legalábbis nem olyan, mint amilyenre számítanál. Minden előzmény nélkül hatalmas üvöltés hagyja el a lény torkát a feltáruló szájon keresztül, melyben veszélyes fogak sorakoztak egymás mellett. Az üvöltés leginkább az előző rahiéhoz hasonlítható, csak ebben több a forróság. Ezt követően a lény, eddig kivehetetlen teste széttárul egy hirtelen mozdulattal, ami forró hőhullámot indít meg. Be kell hunynod a szemed, hogy az ne perzselődjön meg. A hó a szakadék szélén megolvad a hullámtól, és már egyáltalán nem biztonságos ott állni.

Ihu tanácsát megfogadva, a megadott helyen kezdem el ütni a jeget.
- Bárcsak rád hallgattam volna egész végig. Akkor most nem lennénk itt.
Az elkeseredéstől kicsit gyengülnek az ütéseim, meg egy kicsit már fáj is, az átfagyásról nem is beszélve.
- Talán jobb lett volna, ha ma is maszkokat csinálok...

Neppi
Mielőtt Ihu bármit is mondhatna az önsajnálatról árulkodó megnyilvánulásodra, a fal megreccsen, és ő minden figyelmét annak szenteli, hogy ez megismétlődjön. A segítségeddel hamarosan még több repedést sikerült előidézni, és a fal lassan, de megadja magát, és az ökleitek átjutnak a túloldalra.
- Akkor most már csak bontani kell - feleli elégedetten Ihu. - Azt még nem tudhatod, mi lett volna jó. Majd ha túljutunk ezen a kalandon, azután döntsd el.
A fal szép fokozatosan eltűnik, ahogy te és Ihu lebontjátok. Egy matorán magasságú jég-alagút vár bennetek azon túl, és láthatóan egyre sötétedik beljebb, míg végül a feketeségbe vész.

Meglepődve nézem a keletkezett alagutat.
- Szerinted biztonságos?
Erőt veszek magamon és a kesergést elhagyva, Ihura nézek.
- Elinduljunk? Vagy előbb mást csináljunk?

- Szerintem biztonságos. Tömör jégnek tűnik a belső fala - mondja Ihu bekukkantva a barlangba, hogy megnyugtasson, nem fog rátok szakadni ha beléptek, ha netán ettől tartanál. - Meg más kivezető út innen úgy sincs. Szerintem menjünk be - közli a véleményét, és türelmesen megvárja, milyen döntésre jut a lány.

Toa Vezor kalandja

Előzmény: A város pereme
A hófúvás közben már-már viharrá erősödik, így haladtok tovább.
A ko-matorán nem túl beszédes, vagy talán úgy véli, nem illik csevegni egy őnála feljebb álló teremtménnyel, így, ha te nem kezdeményezel beszélgetést, az utatok igen csendesre bizonyul.
Közben megfigyelheted, hogy a matorán hogyan képes tájékozódni ilyen rossz látási viszonyok közt. Egy kis mikrofonszerű szerkezet van a maszkjához erősítve, ebből adják bizonyára neki az utasításokat, de közben a sikló különböző érzékelőkkel is fel van szerelve, azonban azok rendeltetésére nem utal semmilyen árulkodó jel.