Ko-Metru vad területei

- Elég érdekes volt akkor az ide utad – jegyzi meg. - Szólíts csak Khoru-nak – mondja a férfi. – Épp visszafele tartunk, már nincs más dolgunk errefelé. A legközelebbi kijárat fél mérfölre van, de gondolom egy hozzád hasonlónak ez nem jelent gondot! Gyere, kis matorán, indulunk tovább!
Ezzel elindul, nem mutat semmilyen gyanús mozdulatot. A matorán, láthatóan még mindig aggódva, elindul, és reménykedő pillantást vet rád.
- Te Toa vagy? – kérdi halkan.

Awaken a matoranra pillant, ahogy az reménykedve rá néz.
Nem bízhat meg ebben a Khoruban. A nő lassan a kis matoran mellett halad, majd igenlően bólint egyet a kérdésre válaszolva.
- Maradj mellettem. - súgja óvatosan felé.
- És mondd Khoru... Te ki vagy? Úgy értem, milyen mesterséget űzöl? Te is... Toa lennél?

A matorán, leküzdve kezdeti ijedelmét, amit a te hirtelen betoppanásod keltett benne, közelebb lép hozzád, és melletted megy. Elöl pedig Khoru halad, aki a kérdésre, bár nem látod azt arcát, mert mögötte haladsz, bizonyára mosolyogva felel. Bár hogy ez milyen mosoly lehet, az kérdéses.
- A toa megnevezést nem igazán szeretem, az túl tág fogalom. Inkább az "aláásót". Tudod, a föld alatt ásni, minden épület és élőlény alapja alatt. Néha elég mulatságos dolgokat lehet ezzel előidézni, ami még odafent is érezhető.
Közben egy kanyarhoz értek, ami mögött lejteni kezd enyhén az út lefelé. Óvatosan kell lépnetek, hogy ne csússzatok meg. Khoru elég ügyesen veszi az akadályt.
- És te, miféle toa vagy? Tudtommal a víz eleműeket hívjuk általában huginak, de te nem tűnsz halacskának.

Awaken csendben hallgatta az elöl haladó Khorut. El tudta képzelni, milyen következményekkel jár, ha az épületek alá ásott, az előtte sétáló. Rá-rá pillantott a kis onu-matoránra. Mikor a kanyarhoz értek, óvatosan lépett, de végig a matoran mellett haladt, bármi is történjen, elkaphassa, ha segítségre lesz szüksége.
- Öhm... sajna nem tudom, mi az elemem. Ezért jöttem a küldetésre, hátha fölfedezem. - mondtam, s reméltem, beveszi ezt a mesét.

- Hát a színed alapján a Nemesfém Toája leszel. Értékes darab! - vigyorog.
Miközben mentek tovább, kiszélesedik az alagút, olyannyira, hogy már egymás mellett is elfértek kényelmesen hárman. Azonban a lejtése is erősödik az útnak, és vigyáznotok kell, még jobban, nehogy megcsússzatok.
- Nemsokára egy szakadékhoz érünk, ami a végén van ennek az alagútnak - mondja a férfi. - Elég nehéz volt átkelni rajta, de most itt vagy te is, szóval könnyebb dolgunk lesz veled.
Még haladtok egy kicsit, mikor megszólal:
- Neked, ha minden igaz, olyan maszkod van, ami segít megtenni dolgokat, ugye? Akkor jobb, ha előre mész, mert ügyesen kell kapaszkodni az út végén. Ha én vagy a matorán megcsúsznánk, talán te meg tudnál fogni bennünket. - aztán még hozzáteszi. - Idefele is majdnem megjártuk.
Ezzel utat enged neked előre.

Sikerül felállnom, de csak totyogok előre. A hideg miatt teljesen átfagytam és egyre inkább megdermednek a tagjaim.
- Alig..tudok..ok mozogni... - vacogom.
Sikerül elérnem Ihut és az is, hogy megkapaszkodjak a vállában.

A gúnyos szavakat Awaken hagyta elsuhanni a füle mellett. Nem volt az a típus, aki mindenen megsértődik. Halkan mentek tovább, de mikor a férfi a szakadék közelségéről beszélt, Awaken a matoran felé fordult.
- Jobb lesz, ha a nyakamba veszlek. Így biztosan nem esel el. Viszont ha esetleg Khoru elesne, akkor őt könnyebben elkapom két kézzel.
És meg sem várva a matoran válaszát fölkapta a nyakába, majd Khorura vetve egy pillantást előre indult a kis harcossal a vállán.

Neppi
Ihu felsegít téged, és bevisz a fényesebb helyiségbe. A fehér fény még mindig vakító, nem tudjátok jól kivenni a dolgokat, de akármi is van itt, meleget áraszt magából, mégsem olvad el a jég körülötte. Ihu csak csodálkozik, és láthatóan kirázza a hideg ettől a természetellenes jelenségtől.

Awaken
Az út egyre jobban lejt, és már ügyesnek kell lenni, hogy ne csússz meg. A hátadon a matorán, mögötted pedig a férfi, így haladtok, mikor meglátod a jég alatti alagút végén a szakadékot. Amint közelebb értek, észreveheted, hogy egy kötés vezet át a mélység fölött, aminek a végét egy csákányszerűséghez erősítették, az pedig elég mélyen a jégbe van állva.
- Én csináltam - mondta büszkén Khoru. - Biztonságos. Ezen kell átmászni.

Eltakarom a szemeimet és emiatt a földre huppanok. Döbbenten nézelődök körbe.
- Mi ez a hely?
Sikerül felülnöm. Ezután megpróbálok felállni, de nem megy.
- Olyan különös...
Megint körbenézek és nézem, hogy hol a kiút innen.

Neppi
Kiutat nem látsz a fény miatt, csak azt, ahol bejöttetek, ott viszont sötétebb van, és hidegebb, míg itt fény és meleg fogad titeket. A szemed hozzászokik lassan a fényhez, és a helyiségben egy kis emelvény, vagy domb körvonalait veszed ki. Ihu még nem látja ezt.

Először nem tudom, mit tegyek. Miután úgy döntöttem, hogy elindulok a valami felé, már nem fázok annyira, mert a meleg elkezdett kihatni rám.
- Te látod azt ott? - rámutatok a valamire ott előttem.
Ezután pedig Ihura pillantok.

Neppi
Ihu a felszólításodra már jobban figyel, és ő is észreveszi azt, amit te már pár másodperccel korábban, de a tekintetéből ítélve rájöhetsz, hogy ő sem tudja, mi lehet az.

Awaken
Thenu jó erősen kapaszkodott, és ahogy egyre távolabb kerültök a szakadék széléről, a szorítása egyre szorosabb. Már jó a felénél jártok a az útnak, mikor váratlanul megremeg a kötél, de nem estek le épphogy. A lökés hátulról jön, és mielőtt még hátrafordulhatnál, a matoránfelkiált:
- Elvágja a kötelet!
Ha hátrafordulsz, akkor láthatod, hogy az valóban ezen igyekszik, de még nem jött össze neki. Épp újabb csapásra készül.

- Előre megyek megnézni, hogy mi lehet ez. Kérlek várj itt.
Barátilag megölelem Ihut, majd megyek a valami felé. Ahogy megyek, ügyelek rá, hogy ne csússzak el és megpróbálok bátor lenni közben.
- Remélem nem lesz baj...