Ko-Metru vad területei

Sóhajtok egyet.
- Jó... De előre tudom, hogy nem fogsz hinni nekem. - mondtam. - Nem tudom hogy miért, de olyan érzésem van, hogy valami történni fog velem. Hogy jó vagy rossz dolog, azt nem tudom megmondani.
Miközben ezt mondom, énis keresem a kijáratot.

Awaken
A rahi a fegyverre ordít dühében, de valamiért nem meri azt megtámadni, hanem dühösen lép hátrébb. A hangok, amik a közeledő matoránoktól származnak, azonban nagyon vonzóak lehetnek számára, mert mikor újra felcsendülnek, mintha belé is bátorság bújna, és igyekszik a fegyver hatótávolságán kívül azok felé menni.
A még távoli kiáltások és szólongatások, amik közt néha a te neved is felcsendül, lassan közelednek felétek, és pár perc múlva már bizonyára oda is érnek hozzátok.

Neppi
- Ha mindösszesen ennyit tudsz te is, hogy valami történni fog, szerintem nem is kell többet tudni, ez elvezet téged a célodhoz. Csak gondolj bele: ez az érzés elhozott a Jég Birodalmába, ahol egy rahi ránk ront, megmenekülünk, és mos itt vagyunk. A Nagy Szellem ezt előre látta, és szerintem úgy gondolta, hogy mindennek meg kell történnie. Hogy miért, arra majd csak később fog fény derülni - a ko-matorán elgondolkodott saját szavain, majd hozzátette: - Jobb, ha te is segítesz végigtapogatni a falakat, úgy, ha van itt valahol kijárat, hamarabb találjuk meg.

Awaken most már nem tétovázott. Előre lépve a rahi felé, az ostort az állat lábaira próbálta csavarni. Maszk erejét a lendület erősítésére igyekezett használni, hogy így kiránthassa a vad lábát. Ha a rahi földre kerül, minden erejével megpróbálja lecsillapítani. Ha ez nem sikerül, és a matoranokra is további veszélyt jelent, meg kell ölnie az állatot. A vihar szele élesen a hátába fújt, de nem érdekelte. A feladat most mindennél fontosabb.

Awaken
Az ostor, akár egy kígyó tekeredik rá az állat mellső lábára, és eztán nyomban meg is feszül rajta, ahogy Awaken egy Toa erejével megrántja azt. A szörnyeteg oldalra zuhan a hóba. Azonban te sem jársz jobban, mert fegyvered elereszti a rahi lábát, és te, ugyanazzal a lendülettel, mint amivel rántottál, hátraesel.
Az állat kezd föltápászkodni. Úgy tűnik, nem lehet könnyedén kidönteni. A matoránok kiáltásai most már kivehetőek, azt kiabálják "Toa, együtt kell maradnunk!", "Hová tűntél?".
Ekkor morajlás hallatszik a mellettetek lévő tátongó szakadékból, és a nagydarab állat úgy tűnik, veszélyt észlel a dologban, mert egyet hátrébb lép.

Bólintok egyet, majd elkezdem tapogatni a falakat.
- Szerinted, Toa leszek? - kérdezem. - A Matoránok általában azokká válnak.
Egy gondolattól vezérelve, elkezdem a falakat ütögetni, hátha szerencsém van és lesz valami, ami kijuttat minket innen.
- Remélem sikerül kijutni.

Awaken hátra esve a hóban csúszott, s pár méterrel a szakadéktól állt meg. A rahi azonban eséséből feltápászkodni látszott.
- Kemény legény vagy. - súgta maga elé a nő, miközben ő is felállt. A matoránok hangjai ekkor értek el hozzá.
"Valamit Awaken, gyorsan!" - gondolta kétségbeesetten, de ekkor a morajlás betöltötte agya minden egyes kis zugát. Végig futott a hideg a hátán, s látta az állat reakcióját is.
- Te is érzed, mi? - nézett rá, s fegyvere markolatát akaratlanul is jobban megszorította. Háta mögé, a szakadék felé pillantott.
- Mi a fene ez?

Neppi:
Ihu maszkján a vonások összehúzódnak, mikor hozzászögezed a kérdést, miszerint Toa leszel-e.
- Nem tudom, honnan jött ez az elképzelésed - feleli kissé zavartan. - Eddig még csak azoknak a Toáknak a létezéséről van tudomásunk, akik segítettek helyreállítani a várost, miután a Visorak hordák romba döntötték. Ők pedig csak úgy felbukkantak Metru Nui-n, nem pedig közülünk kerültek ki. Mindenesetre élénk a fantáziád - mosolygott.
Alighogy befejezte a mondandóját, morajlást hallotok, ami kívülről, a szakadékból ered. Remegni kezd alattatok a jégpáncél, ahogy a falak is. Halljátok, és érzitek is, ahogy valami a barlangon kívüli szakadékból feltör, a jégen keresztül pedig egy pillanatra vöröses fényt is tapasztalhattok, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is a jelenség.
A hatására egy helyen a jégbarlang megrepedezett.
- Nem tudom, mi lehetett ez, de ennek hála most már tudjuk, hogy vékony a fal. Gyere, talán át tudjuk törni!

Awaken
A morajlás felerősödött, majd hirtelen a szakadék szájából fölrepült egy vörösen és sárgán izzó, tűzgömbhöz hasonló tárgy. A hő, ami kibocsájtott, langyos szellőként ér el. A rahi, mellyel alig egy perce még dulakodtál, most sarkon perdül, és láthatólag menekülőre fogja.
A tűzgömb a szakadék fölött, nagyjából négy méter magasan megáll, és ekkor már ki tudod venni az alakját. Ez nem egyszerűen egy tárgy. Mintha végtagjai volnának, és két izzó szem meredne belőle egyenesen rád.

Awaken lenyűgözve fordult a meleg hullámot hozó gömb felé. Nem engedte le ostorát, de a rahival többé nem törődött. Csak az érzés vezérelte, annak a reménye, ami minden egységben hitet találó Toa reménye. Hogy megtalálja testvéreit. Mikor a lágy meleg fuvallat megérintette halványan elmoslyodott. Felnézett, egyenesen a rá meredő szempárba nézett. Előre lépett, egészen a szakadék pereméhez. De nem vette le tekintetét az alakról.
Majd megkérdezte:
- Ki vagy te?

- Én sem tudom honnan jött, de kérlek hidd el. Nem hazudok.
Közelebb lépek Ihuhoz, majd lezajlott egy pillanatnyi morajló jelenség.
- Szerintem ez láva volt.
Ezután Ihu megkért, hogy segítsek áttörni a falat. Odaléptem mellé, majd vártam, hogy mit kell tennem.

Neppi
- Jól van, elhiszem – mondja a ko-matorán.
- Kétlem, hogy láva volt – feleli Ihu, és a láva szónál, mintha megborzongana. – Az nem felfelé szokott repülni, főleg nem egy jégszakadékból.
Ezzel a falnak szentelte minden figyelmét, és a repedéseket kezdte tanulmányozni. Ő nem volt annyira jártas a jég természetében, mint azok, akiknek a szakmájuk ahhoz kötődik, de azért értett hozzá valamelyest. Végül rámutatott egy pontra a falon.
- Itt kezdd el ütni, én meg egy másik helyen. Ha nem túl vastag, szerintem engedni fog az ütéseinknek.

Awaken
A lény teste a hőtől hullámzott, ahogyan a levegő is körülötte. A szempár és a végtagok is táncoltak a forróságban. Egy ideig mogorva tekintettel bámult a hozzá közelítő Toa felé parázsló szemével, és figyelte őt.
A kérdésedre nem érkezik válasz, legalábbis nem olyan, mint amilyenre számítanál. Minden előzmény nélkül hatalmas üvöltés hagyja el a lény torkát a feltáruló szájon keresztül, melyben veszélyes fogak sorakoztak egymás mellett. Az üvöltés leginkább az előző rahiéhoz hasonlítható, csak ebben több a forróság. Ezt követően a lény, eddig kivehetetlen teste széttárul egy hirtelen mozdulattal, ami forró hőhullámot indít meg. Be kell hunynod a szemed, hogy az ne perzselődjön meg. A hó a szakadék szélén megolvad a hullámtól, és már egyáltalán nem biztonságos ott állni.

Ihu tanácsát megfogadva, a megadott helyen kezdem el ütni a jeget.
- Bárcsak rád hallgattam volna egész végig. Akkor most nem lennénk itt.
Az elkeseredéstől kicsit gyengülnek az ütéseim, meg egy kicsit már fáj is, az átfagyásról nem is beszélve.
- Talán jobb lett volna, ha ma is maszkokat csinálok...

Neppi
Mielőtt Ihu bármit is mondhatna az önsajnálatról árulkodó megnyilvánulásodra, a fal megreccsen, és ő minden figyelmét annak szenteli, hogy ez megismétlődjön. A segítségeddel hamarosan még több repedést sikerült előidézni, és a fal lassan, de megadja magát, és az ökleitek átjutnak a túloldalra.
- Akkor most már csak bontani kell - feleli elégedetten Ihu. - Azt még nem tudhatod, mi lett volna jó. Majd ha túljutunk ezen a kalandon, azután döntsd el.
A fal szép fokozatosan eltűnik, ahogy te és Ihu lebontjátok. Egy matorán magasságú jég-alagút vár bennetek azon túl, és láthatóan egyre sötétedik beljebb, míg végül a feketeségbe vész.

Meglepődve nézem a keletkezett alagutat.
- Szerinted biztonságos?
Erőt veszek magamon és a kesergést elhagyva, Ihura nézek.
- Elinduljunk? Vagy előbb mást csináljunk?

- Szerintem biztonságos. Tömör jégnek tűnik a belső fala - mondja Ihu bekukkantva a barlangba, hogy megnyugtasson, nem fog rátok szakadni ha beléptek, ha netán ettől tartanál. - Meg más kivezető út innen úgy sincs. Szerintem menjünk be - közli a véleményét, és türelmesen megvárja, milyen döntésre jut a lány.

Toa Vezor kalandja

Előzmény: A város pereme
A hófúvás közben már-már viharrá erősödik, így haladtok tovább.
A ko-matorán nem túl beszédes, vagy talán úgy véli, nem illik csevegni egy őnála feljebb álló teremtménnyel, így, ha te nem kezdeményezel beszélgetést, az utatok igen csendesre bizonyul.
Közben megfigyelheted, hogy a matorán hogyan képes tájékozódni ilyen rossz látási viszonyok közt. Egy kis mikrofonszerű szerkezet van a maszkjához erősítve, ebből adják bizonyára neki az utasításokat, de közben a sikló különböző érzékelőkkel is fel van szerelve, azonban azok rendeltetésére nem utal semmilyen árulkodó jel.

Odalépek a járathoz. Tisztán látni rajtam, hogy félek.
- Szerintem... ez biztosan kivezet innen.
Belépek a járatba és lassan megyek. Azonban sikerül megcsúsznom és el is esek.
- Azt hiszem ez nem az én napom.

A hófúvás egyre erősebb, már nem is látni szinte semmit. A Toa figyeli, miképp tájékozódik a Matorán ebben a viharban. Próbál rájönni, mi, hogy működik. Tulajdon kép a sikló működésére is kíváncsi lett volna, de most nem ez a legfontosabb kérdése. Továbbra is azon gondolkodik, merre lehet a többi Toa.
- Messze vagyunk még? - Kérdezte a Matoránt

Vezor
- Nem messze - válaszol a matorán. - Már csak pár perc. Megkerülünk egy mély szakadékot, és már ott is vagyunk.
Ezzel Heliyo bevesz egy kanyart, ám mielőtt folytathatnátok utatokat, egy nagy, hótól homályos árny takarja el azt előletek, ami mozog, és láthatóan felétek
tart. Heliyo nem tud kitérni előle, akármennyire is próbálná, és alig két másodpercen belül neki fogtok ütközni.

Neppi
Ihu felsegít a földől.
- Én megyek előre - ajánlja fel. Vagy inkább közli.
Ezzel előre is lép, és elindul az alagútba, mely szinte teljesen kör alakú, ezért csak középen lehet haladni, mert minkét oldala lejtős. Elért is csúsztál el az előbb.
Ahogy haladtok előre, egyre sötétebb lesz körülöttetek, és hátul egyre kisebb a fényes szája az alagútnak.

- Rendben... - mondom halkan.
Nem értem mi ütött belém. Nem szoktam ilyen szerencsétlenkedő lenni. Igaz vannak néha kisebb baleseteim, de nem vagyok olyan, aki ne tudna vigyázni magára.
- Egyre sötétebb van. Bár lenne egy fénykő nálam.

/Üdv Mindenkinek! Bocs a késésért!/

Awaken meglepődve mérte fel, hogy hatalmasat tévedett. A hő most már kellemetlenül érte. A hó megolvadva talpa alatt, rémülten kellett felfedeznie, hogy a szakadék széléhez túlságosan is közel került, s hátra pillantva láthatta, esélye sincs a menekülésre.
Felpillantott a lényre.
- Mata Nui, most segíts! - suttogta maga elé.
Az ostort forgatva futva elindult a lény felé. Az utolsó pár lépésnél felugrott, s megpróbálta az ostort a lény lábára tekerni. Ha ez nem sikerül, a mélybe zuhan.

Neppi
Az út, amely eddig egyenesen vezetett, most irányt vált, és észrevehetitek, hogy újra egyre szélesebb lesz, világosabb azonban nem. Egy jégfallal találjátok szembe magatokat, és ha megfogjátok, abból is érezni, hogy nagyon vékony, pár milliméteres vastagságú csupán, de nem látni, mi van mögötte.

Awaken
Az fegyvered rácsavarodik a teremtmény lábára, és a zuhanásod egy rándulással megáll, mikor megfeszül az ostor annak végtagján. A tűz borította teremtmény, amely odalentről szállt fel, úgy tűnik, nem számított ilyen lépésre tőled, és elveszíti egyensúlyát a levegőben. Olyan, mintha még nem sajátította volna el teljesen a repülés fortélyait.
Együtt kezdtek zuhanni lefelé, melyet annak szárnycsapkodásai néha enyhítenek. Nemsokára egy szintbe kerültök esés közben egy nagy lyukhoz, ami a szakadék falán tátong, és úgy tűnik, valami beszakította azt.

//Üdv, Awaken, örülök hogy látlak! //

Awaken talpa alól eltűnt a talaj, és kis híján a lendülettől elengedte fegyvere markolatát. Még jó, hogy észnél volt. Lepillantva a mélybe, szédítő szabadság érzete támadt. Egy kis ideig a lény lábán lógva hintázott, mikor furcsán érezte, hogy lefelé halad. Hideg szél csapott a maszkjába. A lény próbált valamennyire a levegőben maradni, bár a Toa nem volt lenyűgözve a repülési tudományától. A lány a zuhanást, mint egy lassított felvételt, érzékelte. Végül tekintete megakadt egy tátongó lyukon, a jég falában. Ez elég volt ahhoz, hogy tudja, ő itt kiszáll. Teljes testsúlyával megrántva ostorát, a zuhanást meggyorsította. A lény kapálózásával vagy tiltakozásával mit sem törődve, a gravitációt kihasználva, mint az ejtőernyősök, kiegyenesedett, s egyenesen a barlang felé irányította magát.

Awaken
Szép ívben érkezel meg a jégbe található üreges helyre, aminek a mennyezete magasan a fejed fölé emelkedik. A lángoló lény lezuhan mögötted, kétségbeesett üvöltést hallatva, de ez nem segít rajta, elnyeli a mélység.
A barlang jeges öleléssel vesz körül téged, és olyan hatást kelt, mintha minden életet és meleget magába nyelnének a falai.
Észreveszel a falban egy járatot, kisebb alagutat, ami nagyjából a csípődig ha felér, olyan alacsony, de hosszúnak tűnik. És mintha nemrégiben törték volna be a jégfalat, ami eltakarta a kíváncsi szemek elől.

Awaken földet ért, egész jól. Mikor felállt, ki pillantott a barlangból, s még láthatta, ahogy a lángoló lény egyre lejjebb és lejjebb zuhan, kétségbeesett üvöltésének kíséretében. Mikor már csak egy halvány fényfoltot látott a mélyben, Awaken megborzongva fordított hátat a mélységnek. Ostorát feltekerve, az oldalára akasztotta. Körbepillantott. A hideg futkosott a hátán, ahogy érezte a falak nem mindennapi benyomását. Nem akart túl sokáig itt lenni.
Tekintete ekkor megakadt egy járaton. Alig érhetett a csípőjéig.
Leguggolt, majd szépen, óvatosan előre kezdett mászni.
- Hmmm... Toának való feladat. - mondta kissé gunyorosan maga elé.

Ahogy tenyered hozzáér a hideg talajhoz, akaratlanul megborzongsz, de nem csak az alacsony hőmérséklettől, hanem a hely furcsaságától is. Lassan haladsz előre az alagútban, mert az szinte teljesen kör alakú, így minkét oldalt lejt középre. Ide már nem hallatszik be a kinti vihar moraja, csak a te mozdulataid.
Egyre sötétedik a hely. Egyszer, mikor ép tennéd a következő lépést, hallod, hogy balsejtelemmel kísért hang üti meg a füled: megrepedt a jég. De hogy hol? A közeledben, vagy távol, alattad vagy feletted, nem tudod megállapítani. Ez is a hely misztikumához tartozik, úgy tűnik.
Majd visszhangozva a következőt csendül fel az alagútban:
- Gyorsabban, gyerünk!